kutyafajtak.hu

Erdélyi kopó kutya

View the embedded image gallery online at:
http://kutyafajtak.hu/erdelyi-kopo-kutya#sigProId629ee9b08c

Nem is olyan régen hosszú és rövid lábú változatban tenyésztették. Ma már csak a közepesen nagy kutyák kívánatosak.

Általános leírása

Színe: háromszínű; alapszíne bársonyfekete, a szemei felett, a pofája tájékán, a végtagokon, hasalján és a szügyön csersárga jegyekkel, valamint fehér folt a következő helyeken: a fejen, a nyakon, a mellen, a mancsokon vagy a farok végén. Marmagassága: 52-65 cm. Súlya: 30-35 kg. Közepes termetű, rövid szőrű állító- és hajtókopó. Feje jellegzetes kopófej: hosszú, de nem elhegyesedő. Orrháta egyenes; orrnyílása tág. Állkapcsa erőteljes, fogazata ollósan záródik. Szeme ovális, középagy, sárgásbarna. Füle pofájához simul és lelóg. Nyaka hosszú, izmos, alsó részén a bőr lebernyeget alkot. Háta egyenes; mellkasa erősen fejlett. Fara mérsékelten izmos, enyhén csapott. Hasa kissé felhúzott. Farka mélyen illeszkedik, nyugalmi állapotban lelóg, alsó egyharmada felfelé görbül, a csánkon valamivel túl ér. Mellső végtagjai izmosak, egyenesek, oszlopszerűek. A hátsók nem túl izmosak, párhuzamosak; csánkja mélyen helyezkedik el. Mancsa gömbölyű, jól ívelődő ujjai izmosak; karma fekete. Szőrzete testhez simul, rövid.

Viselkedése, tulajdonságai

Élénk, értelmes, játékos állat. Rendkívül kitartó, könnyen képezhető. Kitűnően hajtja a vadat. Hajtás közben magas hangon jelez. Rámenős, bátor eb. A vadat ügyesen, eredményesen fogja le. Egy erdélyi kopó-tenyésztő így foglalta össze: "Úgy fut, mint egy agár, úgy küzd, mint egy komondor, olyan játékos, mint egy tacskó és olyan intelligens, elegáns, mint egy vizsla."

Története

Az erdélyi kopó ősi magyar vadászeb. Őseivel valószínűleg még a honfoglaló magyarokkal a Kárpát-medencébe behozott, keleti jellegű kopók keveredtek az őshonos kopókkal. Az 1300-as évekből származó bécsi Képes Krónika Magyarok az őshazában című miniatúrája már ilyesmi kutyákat ábrázol. Ugyancsak ennek a krónikának van egy másik miniatúrája amin Hunt lovag pajzsát és zászlaját egy-egy kopófej díszíti. A Kárpát-medencében kialakult pannon kopó később valamikor Erdélybe került, és utódaiból formálták ki az erdélyi kopót. S hogy ez a kutya milyen lehetett, arról rendkívül élethű képet kaphatunk azokról a domborművekről, amelyek egy, az 1600 években készül ezüstserleget díszítenek, és medvét állító erdélyi kopókat ábrázolnak. Még közelebb voltak színben, alakban a mai erdélyi kopókhoz azok a kutyák, amelyeket Váradi György olajfestménye örökített meg. Ezeknek az erőteljes testalkatú, lógó fülű kutyáknak a testét kétharmad részben fényes, kékesszürke szőr fedi. Homlokcsíkjuk, szügyük, lábszáruk és mancsuk fehér. Szemük felett, a szájuk szélén és végtagjaik belső felületén vörös jel látható. Az erdélyi kopók a feljegyzések bizonyossága szerint a első világháború előtti években és a két világháború között sokat használt kutya volt. Ám egy 1947-ben kibocsátott román rendelet szerint kötelező lett minden kopót kiirtani, így azután az erdélyi kopó csaknem teljesen kipusztult. Csupán 20 év múlva sikerült hosszú-hosszú kutatás után két fajtiszta kopót "felfedezni", és Erdélyből a budapesti Állatkert részére megvásárolni. Tulajdonképpen ezzel kezdődött el a fajta megmentése, újrateremtése.

Használhatósága

Nagyszerű vadászkutya, a nagyobb vadakat kitűnően állja, hajtja, míg a kisebbeket lefojtja. Lovas falkavadászatokon jól bevált. Vadászat közben bátor, kitartó. Szimata kiváló, a szagnyomot tartja. Miután engedelmes, de kemény kutya, a gazdájához nagyon ragaszkodik, igénytelen, alkalmazkodóképes, őrző-védő kutyának is jó. Kertben és lakásban ugyanúgy tartható, kiegyensúlyozott, jó természetű, rövid szőre nem igényel ápolást.

Jelleme

Független, vállalkozó szellemű, értelmes és barátságos kutya. Igazi vadász, remek orral és óriási kitartással. A szabadban aktív és mozgékony, a lakásban viszont rendszeresen és igen kedves. Szellemi érettségét általában 2-3 éves kora körül éri el. Az időjárás viszontagságait jól tűri, és szabadtéri kifutóban is tartható, feltéve, hogy ott elegendő kapcsolata van az emberekkel, és sok mozgási lehetőséget biztosítanak a számára.

Társas viselkedése

Az erdélyi kopó társaságkedvelő kutya, amely remekül érzi magát más ebek között. Ugyanakkor nem ajánlható nyugodt szívvel macskák, nyulak és más állatok mellé, bár a korán megkezdett szocializáció sokat segíthet. Ez a ritka magyar fajta jól kijön a gyerekekkel, az idegenekkel szemben viszont tartózkodó és gyanakvó, de nem agresszív. Csak a legvégső esetben harap, például akkor, ha a család egyik tagja veszélybe kerül.

Szőrzetápolási igénye

E kutya szőrzetápolási igénye igen csekély. Elég hetente egyszer átkefélni egy erős sörtekefével. A vedlési időszakban gumis kopókesztyűvel dörzsölhetők ki a szőrzetéből az elhalt és kilazult szőrszálak. A karmait röviden kell tartani.

Tanítása

Mivelhogy nemzedékek óta erre feladatra tenyésztik, a vadászattal kapcsolatos tudnivalókat igen hamar elsajátítja. Egyéb parancsokra is megtanítható, ám ehhez több türelem és hozzáértés szükséges. Az erdélyi kopó elég értelmes ahhoz, hogy megértse, mit akarnak tőle - csak éppen sokszor nem ért egyet azzal. Nem szabad túl sokat várni tőle. A nevelése során mindig következetesnek és egyértelműnek kell lenni. A kemény nevelési módszerek nem ajánlhatók.

Mozgásigénye

Az erdélyi kopónak igen nagy a mozgásigénye, a napi három rövid séta nem elég a számára. Mindennap legalább egy órát kell rászánni e kutya sétáltatására, futtatására vagy úsztatására. Nem szabad elfelejteni, hogy a vadak üldözésére való késztetése erősebb lehet a gazdájához való kötődésnél: csak valóban biztonságos helyen szabad elengedni a pórázról, a kertet pedig jól be kell keríteni.

Alkalmazásai

Magyarországon szinte kizárólag vadászatra használják; eredeti feladata, a nyomkövetés mind jobban háttérbe szorul. Manapság főként nyomkeresési feladatokat kap. Családi kutyaként is tartják, de ez csak az igen aktív életmódú családban ajánlható, amelyek ki tudják elégíteni a kutya nagy mozgásigényét.

Kategória: Kopók / Magyar kutyafajták

Források: Wikipedia & fórumok & tenyésztők;
Szinák János-Veress István: A világ kutyái 1-2.
Szinák János-Veress István: Kutyakalauz
Esther Verhoef: Nagy kutya enciklopédia
Eva-Maria Krämer: Elektra kutyakalauz