kutyafajtak.hu        

Papillon és phalène kutya

A phalène esetében a fülek lehajlanak, míg a papillon esetén felmeredőek. Ez a két fajta közötti különbség.

Általános leírása

Színe: a fehér alapon minden szín megengedett, a törzsön a fehér az uralkodó, a fej pedig inkább színes fehér arcfolttal. Marmagassága: 25-28 cm. Súlya: 2,5 kg-ig vagy 2,5-4,5 kg között. Minimális súlya: 1,5 kg. Két változatát ismerik: az álló és a lelógó fülűt. Hosszú, selymes szőre van. A pekingi palotakutyához hasonló. Lábain és fején a szőr rövid, teste egyéb részein hosszú. Feje gömbölyű, koponyája boltozatos, arcorri része elhegyesedő. Szeme nagy, értelmes tekintetű. Orrtükre fekete. Fülét hosszú szőr borítja. Nyaka közepesen hosszú. A szőrzet a nyakán és a vállán gallért alkot. Háta egyenes. Mellkasa mély, alsó részét hosszú és dús szőr borítja. Hasa felhúzott. Mellső lábai egyenesek, párhuzamosak, hátsó részükön a szőr kis zászlószerű. Hátsó lábai izmosak. Mancsa boltozatos.

Viselkedése, tulajdonságai

Élénk értelmes, nagyon ragaszkodó kis kutya. Hívei, tenyésztői nagyon dicsérik: többnyire jogosan: valóban kedves, kellemes ebecske.

Története

A francia papillon pillangót jelent, és talán nem kell túlzottan sokat magyarázni, hogy miért. Feje ugyanis a két szeme között húzódó vékony fehér sávval, elálló, széles füleivel kétségtelenül pillangóra emlékeztet. Sem a kutya, sem pedig a neve nem új keletű. Több száz éve ismeretes, és többet szerepelt a nagy mesterek festményein, mint bármely. Lefestette Rubens, Van Dyck és Rembrandt. Híres tulajdonosai sorában egyebek között megtalálhatjuk Madame Pompadourt és Maria Antoinette-et is. Nem tudjuk pontosan, melyik országból származik. Az bizonyos, hogy már a XVI. században jól ismerték, többek között Olaszországban és Franciaországban. Különösen Bologna játszott kiemelkedő szerepet a fajta történetében, mert ebben a városban sok-sok kutyatenyésztő foglalkozott papillonnal, akik virágzó exportkereskedelmet fejlesztettek ki. Bármelyik országból is származik, az tény, hogy sokat utazott a kontinensen. Talán azért, mert kicsi volt, és könnyebben szállították, mint más divatos kutyákat. Főuri hintókban utazott, és feltehetően eljutott Dél-Amerikába is. Így ezután elterjedt a spanyol gyarmatokon is. Ez lehet a magyarázata annak az elméletnek, hogy a papillon Dél-Amerikából származik, és rokonságban áll a csivavával. Ha létezik is ez a rokonság, akkor is inkább a csivava az, amely őseit a papillonnak köszönheti, nem pedig fordítva. A fajta történetének egyik nagy rejtélye az, hogy mintegy száz évvel ezelőtt, amikor a kiállításokon megnövekedett az érdeklődés a fajtiszta ebek iránt, a papillon egyáltalán nem vált népszerűvé. Angliában például egészen az első világháborúig gyakorlatilag mellőzték. Sőt még 1923-ban is, amikor egy londoni kiállításon megjelent "külföldi kutyák" vegyes csoportjában szerepelt. Ettől kezdve azonban fordulópont következett be angliai történetében, s hamarosan keresett, elismert fajta lett.

Használhatósága

A papillon is kifejezetten luxuskutya. Egyes fanatikus papillonrajongók (mert ilyenek is vannak) határozottan állítják, hogy patkányfogásra is alkalmas, de ez nehezen elképzelhető, hiszen túl kicsi és érzékeny az effajta "szórakozáshoz".

Papillon és phalène

Származási országuk: Belgium/Franciaország

Eredeti feladatuk: ölebek

Jellemük

Mindkét fajta gyengéd, barátságos, játékos és eleven. Nagyon értelmesek, szívesen tanulnak, és általában engedelmesek is. Nagyon szeretnek a gazdájuk és a családjuk közelében lenni, kifutóban való tartásra alkalmatlanok. Nem szeretik, ha egyedül hagyják őket, de ez nem is szükséges, hiszen kis méretűek és remek az alkalmazkodókészségük. A városi lakásban és a vidéki gazdaságban egyaránt jól érzik magukat. Ha veszélyt éreznek vagy valami szokatlan zajt hallanak, rögtön ugatni kezdenek.

Társas viselkedésük

Ezek a kutyák általában jól kijönnek fajtársaikkal. A gyerekekkel való kapcsolatuk sem okozhat gondot, feltéve, hogy a kicsik nem tekintik őket játékszernek. A látogatókat rendszerint lelkesen üdvözlik.

Szőrzetápolási igényük

Noha hosszú szőrzetük talán más benyomást kelt, ezek a kutyák valójában nem sok ápolást igényelnek. Szőrük nem hajlamos a gubancolódásra, ezért elég hetente egyszer átkefélni egy fémsörtéjű kefével, s a hallójáratokat is meg kell tisztítani a kihullott szőrtől. A lábujjak elülső részei közt növő szőrt nem szabad levágni, mivel a mancsok így hosszabbnak látszanak - és ez a két fajta jellegzetes vonásai közé tartozik.

Tanításuk

A papillon és a phalène értelmes kutya, és szeretnek is tanulni, így nevelésük általában nem okoz gondot. Barátságos természetűek, tanításukra a szelíd módszerek a legalkalmasabbak. A gyakorlatokat rendszeresen meg kell szakítani egy kis játékkal, hogy a foglalkozás érdekes maradjon a kutya számára, és mindvégig lekösse a figyelmét.

Mozgásigényük

Noha beérik naponta három rövid sétával is, ezek a kis kutyák gyakran sokkal jobban bírják a hosszú gyaloglást, mint gazdáik. A szokásos napi séta mellett nagyon szeretnek játszani - a lakásban éppúgy, mint a kertben. Különösen kedvelik a labdajátékokat és az apportírozást.

Alkalmazásaik

Eredetileg is társnak tenyésztették ki őket, és erre a célra tökéletesen alkalmasak. Megfelelő felügyelet és szakértelem mellett azonban jó eredmények mellett jó eredményeket érhetnek el az ügyességi próbákban és a labdázásban (flyball). Sok kutyás klub alakít ki kifejezetten kicsi kutyákra méretezett akadálypályákat.

Egyéb tudnivalók

Noha a két fajtát ritkán keresztezik, olykor előfordul, hogy a phalène szülőktől papillonkölyök születik, és fordítva. A fülek végső alakjának kialakulása másfél-két évig is eltarthat.

Továbbá: A kontinentális törpespánielnek (Epag-neul Nain Coninental) két változata létezik: a) az álló fülű papillon, a „pillangókutyácska” és b) a lógó fülű phaléne (éjszakai pillangó), az eredeti forma. A törpespánielek már a XII. században szórakoztatták a spanyol udvar finom hölgyeit, a XIV. és XV. században hozzátartoztak a legtöbb európai nemesi ház mindennapos életéhez, ahogy híres mesterek számtalan festményén láthatjuk. Állítólag Rubensnek magának is volt egy ilyen kutyácskája, ugyanúgy, ahogy Pompadour márkinénak és Mária Antoanettnek. A jómódúak privilégiumának tekintették, ezért aztán a francia forradalom idején majdnem teljesen ki is irtották őket.

Az álló fülű papillonok csak a XIX. században - spicc és csivava bekeresztezésével - váltak népszerűvé, ma viszont sokkal gyakrabban találkozni velük, mint a phaléne-nel. A papillon nem lehet remegő', érzékeny idegcsomó. Eleve robusztus, magabiztos, vidám, intelligens és túlcsorduló temperamentumú. A könnyen nevelhető, simulékony lakótárs jól beilleszkedik a család életébe, de nem szabad a gyerekek játékszerének tekinteni.

A törpespánielek szeretnek sétálni, és kellemesen tarthatók lakásban. A városban ugyanolyan jól érzik magukat, mint vidéken, ahol szívesen vadásznak egerekre, sőt nyulakra is. Az aljszőrzet nélküli hosszú, erős bundát könnyű gondozni.

Kategória: Ölebek, házi kedvencek / Francia kutyafajták

Források: Wikipedia & fórumok & tenyésztők;
Szinák János-Veress István: A világ kutyái 1-2.
Szinák János-Veress István: Kutyakalauz
Esther Verhoef: Nagy kutya enciklopédia
Eva-Maria Krämer: Elektra kutyakalauz
Nem szeretsz olvasni? kutyasvideok.hu »» (Tesztüzemben fut)