Artois-i kopó kutya

Az artois-i kopó (franciául chien d'Artois) közepes méretű francia vadászkopó, Észak-Franciaországból, Artois és Pikárdia vidékéről származik. Marmagassága 53-58 cm, súlya átlagosan 28-30 kg. Várható élettartama 10-13 év.

Az artois-i kopó története

Régi francia fajta, amelyről egy 1890-es vadász kézikönyv is elismerően ír. Korábban pikárdi kopónak is hívták, és már IV. Henrik és XIII. Lajos idején, vagyis a 16-17. század fordulóján keresett nyúlvadász kutya volt. Az 1890-es kézikönyv szerzője, Le Couteulx de Canteleu azt írta, hogy akkoriban már nehéz volt fajtatiszta példányt találni, mert sokat keresztezték, de még így is a legjobb nyúlvadász fajták közé tartozott. A 19. század végén és a 20. század elején pikárdiai tenyésztők próbálták visszahozni a régi típust, több-kevesebb sikerrel.

A második világháborút követően majdnem kipusztult, sokan azt hitték, hogy végleg eltűnt. Az 1970-es évek elején a néhány megmaradt példányból újrakezdték tenyésztését. Ez főleg egy Somme megyei tenyésztő, Audrechy úr munkájának köszönhető. A fajta ma is ritka, Franciaországon kívül alig ismerik.

Testi adottságok

Közepes termetű, izmos, erős. Teste nem túl hosszú, erőt és energiát sugároz. Marmagassága 53-58 cm, súlya 28-30 kg. Feje erős, széles, inkább rövid, a homlok és az orrhát közötti törés jól látható. Nyaka erős, közepesen hosszú, kisebb lebernyeggel. Orrtükre fekete, kemény, orrlyukai kifejezetten tágak, ezért hosszúkás, egyenes orra azt a látszatot kelti, mintha fejét magasan tartaná.

Szeme kerek, nem ugrik elő, sötétbarna, a tekintete szelíd, kissé szomorkás. Fülei nagyok, szélesek, laposak és lelógóak, egészen az orra tövéig érnek. Farka erős, elég hosszú, sarlóként hordja, a végén néhány hosszabb, durvább szál áll el. Szőre rövid, sűrű, testéhez simul. Színe sötét őzbarnás alapú háromszínű, a nyúl vagy a borz bundájához hasonló, nyereg alakú vagy nagy foltokkal. Feje többnyire őzbarna, néha fekete beütéssel. A fajtastandard szerint a pettyezett szőrzet hiba.

Jellem és alkalmazkodóképesség

Nem félénk, hanem vidám, életteli kutya, kiegyensúlyozott és kifejezetten barátságos. A fajtastandard szerint se félénk, se agresszív nem lehet. Nagyon tanulékony, ismerős környezetben teljes természetességgel vesz részt a közös életben. Hűséges, különösen a gazdájához ragaszkodik. Falkában jól megfér a társaival, a nevelését érdemes korán elkezdeni.

Gondozás és testmozgás

Fajtatársaihoz hasonlóan a szokványos gondozást igényli. Gyakori testmozgásra van szüksége. Különösen új környezetben vagy erdőben történő sétáltatás közben figyeljünk arra, hogy kutyánk folyamatosan mellettünk maradjon, ugyanis hajlamos az elkóborlásra.

Mire használják az artois-i kopót?

Ma főleg puskás vadászaton használják: ügyesen kihajtja a vadat a vadász elé, nem a leggyorsabb, de kitartóan tartja a tempót. Nyílt terepen kiváló szaglásával a nyúl trükkjeit is kijátssza, erdőben az őzet hajtja a kívánt irányba, a sűrűben pedig a vaddisznót is kimozdítja. Hangja magas, messzire hallatszik. Hat-nyolc egyforma kutyából már jó kis falka áll össze.