Berni pásztorkutya

Általános leírása

Színe: hármas színű, fekete-vörös-fehér. Marmagassága: 64-74 cm (kan), illetve 58-66 cm (szuka). Súlya: 35-50 kg. Méretre és általános megjelenésre talán leginkább a bernáthegyire vagy az ujfundlandira hasonlít, csak valamivel kisebb ezeknél. Nagy teste ellenére barátságos, vidám, kellemes megjelenésű állat. Feje valamivel kisebb, mint a bernáthegyié. Arcorri része erős, masszív. Szemei sötétek. Füle lelóg. Nyaka igen izmos, lebernyeg nélküli. Mellkasa mély, széles. Háta egyenes. Végtagjai erős csontozatúak, masszívak, szabályos állásúak. Lelógó, csánkig érő farkát hosszú szőrzet borítja. Szőrzete hosszú, fényes, hullámos, sima (sohasem göndör), kellemes tapintású, a fejen rövid, a végtagokon úgyszintén; a test többi részén hosszabb. Az állat füle, nyakának felső része, törzse, farka szurokfekete, a négy végtagon, a pofák hátulsó részén és a szemek felett sárgásvörös jegyek találhatók. Ezenkívül jókora szimmetrikus fehér foltok teszik igen érdekessé egész megjelenését: fehér a mancsa, fején fehér orrcsík, a mellkasán pedig hatalmas fehér csillag van.

Viselkedése tulajdonságai

Kedves vidám természetű kutya; rendkívül szelíd, de félelmet nem ismer. Fogékony, tanulékony, hűséges. Éber, de ennek ellenére csendes, nem ugatós. Ragaszkodó, szinte hihetetlenül könnyen kezelhető.

Története

A legenda úgy szól, hogy a római légiók vitték be Svájcba, mintegy kétezer évvel ezelőtt. Egész Európán végigvonuló seregeik számára ugyanis kulcsfontosságú volt az ellátóvonalak és a raktárak őrzése. S a rómaiak felismerték, hogy a berni pásztorkutya kiválóan alkalmas erre a feladatra. Különösen az Alpokban lévő raktárak jelentettek sok gondot a kemény időjárási viszonyok miatt, ahol csak erős, keménykötésű kutyákkal lehetett valamit kezdeni. Nos, a berni pásztorkutyák, amelyek eredetileg hosszú szőrű masztiffokra hasonlítottak, nagyon jól megfeleltek ennek a célnak. A kutyák leszármazottai azután már Svájcban maradtak, akklimatizálódtak, és más munkát is végeztek: fogatvonó kutyákká váltak, és kis kordék húzására használták őket, különösen a berni kanton takácsai. Ám lassan, de biztosan a látványosabb megjelenésű bernáthegyi kezdte kiszorítani a bernit. Az 1900-as évek kezdetén így hát a fajta rendkívül megritkult. Azok a példányok, amelyek még léteztek egyáltalán, gyakorta igen gyenge minőségűek voltak. Azután egy berni polgára kezébe vette a fajta sorsát: szerte az országban összegyűjtötte a legjavát, és szigorú igényességgel tenyészteni kezdte őket. Alapított egy klubot is a fajta népszerűsítésére, és segített a berni pásztorkutyát újból talpra állítani.

Használhatósága

A berni pásztorkutya meglehetősen hadilábon áll a szerencsével, tudniillik néhány nehezen megmagyarázható ok miatt jóformán teljesen elhanyagolják. A legnagyobb kutyatenyésztő országok, amelyek általában tárt karokkal fogadnak minden szokatlant és különlegeset, a berni pásztorkutya tenyésztését mellőzik. Az Egyesült Államokban például egészen a legutóbbi időkig ötvennél is kevesebb ilyen kutyát tartottak nyilván, és a berni pásztorkutya nem szerepelt az első száz legnépszerűbb fajta között. Angliában, ebben a fölöttébb kutyapiacúnak tartott országban a fajta gyakorlatilag ismeretlen. Hazánkban is csak néhány évtizede kezdték el tenyészteni, pedig védő-kísérő kutyának, és házőrzőnek is jól bevált, vadorzásra, verekedésre nem hajlamos, könnyen nevelhető és tartható.

Származási ország: Svájc

Eredeti feladata: A fajtának számos feladata van, pl. katonai kutya, őrkutya és pásztorkutya

Jelleme

Nyugodt, kiegyensúlyozott, vidám és barátságos kutya. Noha kifejezetten éber, s gazdáját, családját és otthonát megvédi minden rossz szándékú behatolótól, általában békésen viselkedik. Mély hangú ugatását csak akkor hallatja, ha komoly baj van. Figyelemmel kíséri, hogy mi történik körülötte, értelmi képességei jóval átlag felettiek. Gazdájához és családjához hűséges, készséges és többnyire engedelmes is.

Társas viselkedése

A berni pásztorkutya rendszerint csodálatos játszótárs a gyerekek számára, akiket meg is védelmez. A macskákkal és egyéb háziállatokkal jól megfér, mivel a vadászösztön szinte teljesen hiányzik belőle. Baj esetén gazdája mindig számíthat rá. A család barátaival szemben békés és barátságos. Egyes példányai hatalmaskodóan viselkedhetnek más kutyákkal, de a többség gond nélkül együtt tud élni fajtársaival.

Szőrzetápolási igénye

A berni pásztorkutya szőrzete a gondozási igény szempontjából átlagos. Elég, ha hetente egyszer átkefélik és átfésülik, különös gondot fordítva azokra a helyekre, ahol könnyen összegubancolódik. A vedlési időszakban azonban kétnaponta kell kikefélni a bundáját. Ha a lábujjak között is szőr nő, abba beleakadhatnak a fűszálak vagy a kis kavicsok, ezért célszerű az ujjak közül kinyúló szőrt levágni. A karmait röviden kell tartani.

Tanítása

Ez a fajta meglehetősen gyorsan tanul. Elég értelmes ahhoz, hogy megértse, mit akarnak tőle, s általában készségesen engedelmeskedik. Nagyon érzékeny gazdája hanghordozására. A legjobb eredmények akkor érhetőek el vele, ha nyugodtan, szeretettel, következetesen bánnak vele.

Mozgásigénye

A berni pásztorkutya igen sokat mozog. Rendszeresen el kell vinni sétálni, s olyankor hagyni kell, hadd szaladgáljon és hancúrozzon póráz nélkül. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a fiatal egyedeknek sok pihenésre van szükségük, a megerőltető séta vagy durva játék rossz hatással lehet csontjaik fejlődésére. A berni pásztorkutya területvédő ösztöne nagyon erős és nem hajlamos arra, hogy elcsavarogjon. Gazdája mellől sem távolodik el, amikor póráz nélkül sétáltatják. A lakásban általában békésen viselkedik.

Alkalmazásai

A berni pásztorkutyát általában társként, s nagy becsben tartják. Mégis érdemes lehet megpróbálkozni vele valamilyen kutyás sprottal. Az engedelmességi próbákon például egész szép eredményeket érhet el, főként, ha megfelelő felügyelet mellett dolgoztatják.

Kategória: Pásztorkutyák / Svájci kutyafajták