Csau-csau kutya

A csau-csau kutya több szempontból is kivételes helyzetben van a világ kutyái között. Egyrészt úgy tűnik, nem csak ő viselkedik távolságtartóan a fajtársaival, hanem a többi kutyafajta sem kedveli őt. A másik - sajnálatos - tudnivaló, hogy sokak szerint a csau-csau közkedvelt "csemege" kínai egyes vidékein, sőt a neve is "ízletest" jelent.

Története

Feltehetőleg tibeti származású, ősrégi kutyafajta. Amikor az angol tengerészek egy ilyen kutyát 1780-ban hazavittek magukkal megkezdődött az állat eredete feletti vita, találgatás. Mint egy száz év múlva 1877-ben jegyezték be a fajtát a Nemzetközi Kenneljegyzékbe, akkor is mint "kínai kutyát". Ma azonban már bizonyos, hogy a fajta legalább kétezer éves, amit leginkább a Han-dinasztia kutyából származó csau kutyát ábrázoló agyagszobrocskát bizonyítanak. Azóta az is kiderült, hogy Kínában is "idegen kutya" volt a csau-csau. Valószínűleg a hódító mongolok vitték magukkal harci kutyaként, hozzájuk valahonnan Szibéria északi részéről kerülhetett. A csau-csau ősének a tibeti dogot, és a szibériai szamojéd spiccet tartják. Éppen ezért rejtély, hogy miért hívják csau-csaunak. Egyesek szerint ez a szó kínaiul azt jelenti: ízletes, finom. Lehetséges, hogy a nagy éhínségek idején ennek a kutyának a húsát is megették, sőt: ízletesnek tartották. Vannak olyan kutatók, akik szerint egy másik, hasonló hangzású szó kínaiul, hogy a kutya mindent lát, mindent hall. Kínában a csau neve Ban-Co, az istenek kutyája, amelynek őseredete a mondák világába nyúlik vissza. A csau kétségtelenül elterjedt, "közkedvelt" kutya volt valamikor Kínában, mégpedig olyanformán, hogy medvék ellen vadászebként használták, ám néha ínyencfalatként tálalták, bundáját feldolgozták, karmait pedig eladták. Ugyanakkor másfelől császári palotákban és kolostorokban tartottak csau-csaut, ahol drága szőnyegen aludt, és külön személy szolgálta ki. Az első csau-csau kutyákat Európában a századfordulón mutatták be a londoni kutya kiállításon. A kutyák minden idegent ellenségnek tekintettek, és csupán távolról lehetett őket szemlélni. Az európai tenyésztés során a csau-csau persze sok vad tulajdonságát "kinőtte". Igazán népszerű főleg a Konrad Lorenz Ember és a Kutya című könyvének megjelenése után lett. A Nóbel-díjas tudós ugyanis rendkívül vonzó, érdekes, eredeti egyéni kutyaként írta le a csau-csaut. Döntő alaptulajdonságként a méltóságteljes magatartást, az egyenes természetet, a finom érzéket, a hűséget, és a tartózkodást jelölte meg, és a kutya nagyfokú hasonlatosságát a farkassal, ami elsősorban a falkahűségben nyilvánul meg.

Megjelenése

Színe: vörös, fekete, kék, sárgás, krémszínű, fehér. Foltos nem lehet. A fehér csau-csau nagyon ritka. Marmagassága: 46-55 cm. Súlya: 20-27 kg. Érdekes megjelenésű, közepes termetű, sajátos fejformájú és szőrzetű, büszke tartású kutya. Csontozata erős, feje széles, látszólag nehézkes állat, pedig mozgásban maga a könnyedség. Az egész kutyában van valami medvés. Koponyája lapos. Szeme kicsi, sötét, mandula formájú. Füle kicsi, vastag, kihegyesedő, felálló, spiccszerű. Arcorri része rövid, széles, erős; soha nem elhegyesedő. Orrtükre fekete. A fajta külön érdekessége, hogy a szájpadlás és az ajkak feketék. a nyelv kékeslila árnyalatú. Nyaka rövid, a szőrzet gallérszerűen veszi körül. A háta egyenes, izmos, erős. Hasa alig felhúzott. Elülső és hátulsó végtagjai párhuzamosak. Farka magasan tűzött, hátára kunkorodik. Szőrzete dús és egyenes, a végtagok hátsó oldalán rendszerint világosabb, és zászlót alkot. Mancsai zártak, kerekek, macskamancsszerűek.

Jelleme

A csau-csau nyugodt, magabiztos, méltóságteljes és igazán karakteres kutya. Csendes, zárkózott, nyugodt és látszólag közönyös. Noha képes órákon át szinte mozdulatlanul feküdni, pedig roppant kíváncsi kutya. Gazdájához és annak családjához hűséges, de marad benne függetlenség, teljesen soha nem hódol be. Egyesek szerint nem fogadja el az embert a gazdájának. Mindezek mellett habár ragaszkodik a gazdához, de a többi fajtával szemben a csau-csau nem igényli annyira a gyöngédséget, cirógatást - habár ez nagymértékben függ az egyedtől is. Éberen figyeli környezetét, az otthonát és a családját határozottan védelmezi.

Társas viselkedése

A csau-csau általában domináns a többi kutyával szemben. A gyerekekkel többnyire jól kijön, ha azok tisztelettudóan viselkednek vele. A macskákkal és egyéb háziállatokkal nem szokott gondja lenni, ha fiatal korában hozzájuk szoktatták. Nem hajlandó bárkivel összebarátkoznii, az idegenekkel szemben tartózkodóan viselkedik, mert bizalmatlan természetű. Érdekes, hogy a többi kutya is bizalmatlan vele: megszaglásszák, majd "utálkozva" távoznak, vagy vadul rátámadnak. Különleges szagát mi nem érzékeljük, egyáltalán nincs "kutyaszaga" az emberi orr számára.

Szőrzetápolási igénye

A hosszú szőrű csau-csau rendszeres és alapos kefélést igényel, különösen a gubacolódásra hajlamos területeken. A kutyát már egészen fiatalon hozzá kell szoktatni ehhez a "szertartáshoz", hogy a kefélés később felnőtt korában ne váljon komoly erőpróbává. A rövid szőrű csau-csau ápolása jóval egyszerűbb, bár az időnkénti alapos átkefélés nála is nélkülözhetetlen, főként a vedlés alatt.

A csau-csau kutya tanítása

A csau-csau alapvetően akaratos és makacs, ezért nem szabad tőle csodákat várni az engedelmesség terén. A nevelése során fontos számára a következetesség, de azt is inkább csak egy nyugodt, határozott, természetes tekintéllyel rendelkező gazdától fogadja el. Elég sok minden megtanítható neki, de tudni kell, hogy a csau-csau kutya rosszul tűri a hosszú foglalkozásokat, ezért a puszta ismételgetés nem lesz célravezető.

Mozgásigénye

A csau-csau kutya igen nyugodt fajta. Habár szeret a szabadban lenni, ott mégis inkább csak kiszemel magának egy nyugodt helyet és onnan jelez - egyébként pedig kevés mozgással is beéri. Nem az a kutyafajta, amely állandóan pörög, nem fogja a gzadát kikészíteni az oda-vissza szaladgálással. A szőrzete miatt nyáron jobban kedveli az árnyékos helyeket, illetve a hosszabb sétákkal is vigyázni kell, nehogy túlterheljük a szervezetét.

Alkalmazásai

Az egész világon elterjedt, népszerű fajta. Jó őrző-védő tulajdonságai mellet erősen személyhez kötődő természetű. Kertben és lakásban egyaránt gond nélkül tartható. Hosszú szőrzete viszont gondos ápolást kíván. Említettük már, hogy az európai tenyésztés során sok vad tulajdonságát elvesztette, de az alaptermészetét - hűségét, bátorságát - megtartotta. Éppen ezért, aki ilyen kutyát tart csupán azért, hogy embertársai előtt "felvágjon" vele - az rosszul választ mert a csau-csau az emberen barátot keres, és gazdájával szemben "igényes".

Habár a csau-csau a vérmérséklete miatt nem igazán alkalmas kutyás sportokra, emellett azonban mégis nagyszerű társ lehet egy olyan ember számára, akik a csendet és a nyugalmat szereti.

Kategória: Őrző-védő kutyafajták / Kínai kutyafajták