Dalmata kutya

Általános leírása

Színe: fehér, fekete vagy barna foltok tarkítják (a foltok kerekek, határozott szélűek, megszakítás nélküliek, egyenletes elosztásúak). Marmagassága: 55-61 cm (kan), illetve 50-58 cm (szuka). Súlya: 25-30 kg. Vizsla formájú és nagyságú, elegáns megjelenésű, rövid szőrű, pöttyös kutya. A feje hosszúkás. A koponyatető lapos, a fülek között széles. Arcorri része erős és hosszú. Homlokvonala erőteljes. Orrtükre: a fekete foltosé fekete, a barna foltosé barna. A szeme közepes nagyságú, kerek, színe a kutya foltjainak színétől függ. Füle tövénél széles, lelógó, lekerekedő végű. Nyaka közepesen hosszú, könnyed, szépen ívelő. Háta egyenes, izmos. Mellkasa nem túl széles, de mély. Ágyéka szilárd, igen jó izomzatú, könnyed ívelésű. Fara legömbölyödő, combjai izmosak. Csánkja erős. Mellső végtagjai egyenesek, erősek, izmosak. Mancsa kerek, ujjai boltozatosak. Farka a csánkig ér, hegye folyamatosan vékonyodik, sohasem kunkorodó, figyelő helyzetben az állat vízszintesen tartja. Előnyös, ha a farok is foltos. Szőrzete rövid, sűrű, kemény.

Viselkedése, tulajdonságai

Értelmes, tanulékony, ragaszkodó, rendkívül aktív, mozgékony kutya. Alapvetően vidám és barátságos. Nem "egyemberes" eb; az egész családot egyformán kedveli, a gyerekeket különösen nagyon szereti. Kitartó, jó futó.

Története

Egyes nézetek szerint dogok, mások szerint a bengáli vizslák leszármazottai. Van olyan elmélet is, hogy az egyiptomi agár, és a dog keresztezéséből keletkezett. Mindenesetre már az ókori leletek között szerepelnek olyan pöttyös kutyák, amelyek részben agár, részben dog jellegűek. Egyiptomban már i.e. 2200-ban ábrázolták a dalmatát, de ilyen típusú kutya a régi indiai relifeken, képeken is fel-feltűnik. Valamikor az ókorban gyors, szívós, nagy testű kutyák lehettek, amelyek közelebb állhattak a masztiffokhoz (vagyis a dogokhoz), mint az agarakhoz. A római légiók harcban is használták. Ez a változat a középkorban feltételezhetően kiveszett, majd agárszerűbb, könnyebb típusa terjedt át Európába. A dalmaták ma ismeretes változatát angol tenyésztők rögzítették szerencsés kézzel javítva testalkatának esztétikus arányain, gyorsaságán. Az angolok egyébként főként lovasok és postakocsik négylábú kísérőiként, védelmezőiként használták fel ezeket a kutyákat - kezdetben falkában, később kisebb csoportokban. A fajta első standard leírása is Angliából való, méghozzá 1850-ből. Ezt a "szabványt" 1870-ben, majd 1926-ban újra módosították. A módosított változatot fogadta el az FCI 1955-ben, és tökéletesítették 1962-ben.

Használhatósága

A fajta történelmi hagyományaival szöges ellentétben a dalmata ma már a világon mindenütt házikedvenc lett. Egyes kiképzők határozottan állítják, hogy ezt a kutyát ugyanolyan eredményesen lehet betanítani őrző-védő munkára mint például a boxert vagy a dobbermannt. Vadászemberek, erdésze véleménye szerint szenvedélyes madarász, de patkányfogásra vagy nyúlvadászatra is kiképezhető. Miután éber, élénk eb, házőrzőnek, illetve jelzőkutyának sem utolsó.

Dalmata

Származási országa: Horvátország

Eredeti feladata: kocsikísérő, díszkutya, istállókutya

Marmagassága: 54-61 cm

Súlya: 24-32 kg

Jelleme

A dalmata jó kedélyű, barátságos és értelmes kutya. Társaságkedvelő, kiegyensúlyozott természete van, a gazdáját és családját nagyon szereti, és minden érdekli, ami körülöttük történik. E tulajdonság amiatt nem alkalmas a kifutóban való tartásra. Éber eb, amely mindig jelzi, ha valami nincs rendben. Nem érdemes arra számítani, hogy jó házőrző lesz, mert hiányzik belőle az agresszivitás.

Társas viselkedése

A dalmata általában nagyon szereti a társaságot, s remekül kijön a többi kutyájával és a szabadban megismert idegen ebekkel is. A gyerekekkel is jó a kapcsolata. Rendszerint a macskákkal és egyéb háziállatokkal való együttélése sem okoz gondot, feltéve, hogy megfelelő volt a szocializációja. A látogatókkal szembeni magatartása a kutya egyéniségétől függ: vagy éberen, vagy vonakodóan viselkedik.

Szőrzetápolási igénye

A fajta egyik hátránya, hogy szinte állandóan hullatja a szőrét; még a vedlési időszakon kívül is mindig találni fehér szőrszálakat a lakásban és a család ruháin. A laza szőrszálak azonban könnyen eltávolíthatók egy gumis kopókesztyű segítségével. A karmait röviden kell tartani.

Tanítása

A dalmatát nem túl nehéz nevelni, de természetének van egy csökönyös oldala is, amely főként akkor erősödik meg, ha túl sokat várnak tőle, vagy elveszíti érdeklődését a gyakorlatok iránt. Ha helyesen viselkedik, nagyon meg kell dicsérni - ezt esetleg jutalomfaltokkal is meg lehet erősíteni -, és a gyakorlatokat mindig variálni kell. Sem a túl szigorú, sem a túl engedékeny nevelés nem célravezető; az arany középutat kell megtalálni.

Mozgásigénye

Ezt a fajtát hagyományosan arra használták, hogy hosszú kilométereket fusson a hintók mellett. Rendkívül kitartó, de ez nem jelenti azt, hogy mindennap hosszú sétákat kell tenni vele. Az átlagos dalmata remekül alkalmazkodik a családi élethez, bár tény, hogy az életkedve némileg megcsappanhat, ha naponta három rövid sétával kell beérnie. Az úszás, a játék és a póráz nélküli szaladgálás az erdőben vagy mezőn mind nagyon megfelelők a számára.

Alkalmazásai

Világszerte kedvelt családi kutya, de inkább a sportosabb családoknak ajánlható. Meg lehet próbálkozni a kutyás sportokban való részvételével, de úgy, hogy ne a versenyzés, hanem a kutya és a gazda szórakozása legyen a fő szempont.

Kategória: Őrző-védő kutyafajták / Jugoszláv kutyafajták