Dobermann kutya

Története

A dobermann kutya megalkotója Friedrich Luois Dobermann volt egy Apolda nevű kisvárosban. Ebben a városkában évente egyszer kutyavásárt rendeztek, melyeket ma "kutyakiállítások"-nak neveznénk. (Elég nagy látogatottságnak örvendtek egyébként) Dobermann egyik angliai útja során megismerte az airedale terriert, ami egy rendkívül bátor fajta. Elhatározta, hogy létrehoz egy "óriási terriert", amelyben egyesül a terrierek mozgékonysága és az őrző-védő kutyák ereje.

1865-1870 között végezte keresztezési kísérleteit, de a mai napig sem tudjuk, mely fajtákat használt munkája során. Sokak szerint nem is fajtatiszta kutyákkal is dolgozott, hiszen sokáig gyepmesterként dolgozott, így sok keverék kutya volt a közelében. A legvalószínűbb, hogy a dobermann kutya formálásában elsősorban a rottweiler játszott szerepet, de valószínűleg felhasználta a rövid szőrű pincsert, a manchester terriert, a gordon szettert, a kék dogot és a schnauzert is. A fajta végleges alakját Dobermann halála után kapta, mikor is a tenyésztők keskeny fejformát és elegánssabb vonalú nyakat alakítottak ki, így már kevésbé hasonlított a rottweilerhez. Az új fajta neve kezdetben "dobermann" volt, később "dobermann pinscher" lett. Napjainkban ismét csak "dobermann" elnevezést használjáka legtöbb országban.

Bárhogyan is történt, a lényeg, hogy Dobermann elérte a célját. Gottfried Lieschti (egy híres tenyésztő) így nyilítkozott róluk: "A dobermannok robusztus ebek voltak, az ördögtől sem féltek. Tartásukhoz még a gazdájuknak is nem csekély kurázsira volt szüksége. Az Egyesült Államokba exportált egyik kutya háromszor nyerte el a fajtagyőztes címet anélkül, hogy bárki is meg merte volna nézni a fogazatát."

Megjelenése

Színe: fekete, sötétbarna vagy kék - élesen körülhatárolt rozsdavörös színnel. Marmagassága: 65-72 cm (kan), illetve 63-66 cm (szuka). Súlya: 32-45 kg. Az őrző-védő kutyacsoport egyik általánosan használt, jól ismert, népszerű tagja. Járása rugalmas, elegáns. Feje oldalról megnyúlt, tompa, ék formájú. A füle felálló; rövidre vágják. Arcorri része hosszú, állkapcsa erős, fogazata ollósan záródik. Orrtükre fekete. Szeme sötét, élénk, értelmes tekintetű. Nyaka nemes vonalú, hosszú száraz izmos. Háta egyenes, feszes. Mellkasa mély, jól fejlett; könyökig ér. Mellső és hátulsó végtagjai egyenesek, erősek, jó csontozatúak. Farkát rövidre csonkítják. Hasa enyhén felhúzott. Mancsai kerekek, zártak. Szőrzete rövid, kemény és sűrű, fényes, testhez simuló. A kutya szikár felépítésű, nemesség és erő sugárzik róla.

Jelleme

A dobermann igen mozgékony, éber, értelmes és okos kutya. A gazdájához és a családjához hűséges és odaadó, a házat nagy buzgalommal védelmezi. Viselkedésében elszánt és bátor, s erő tekintetében is igen szívós. Néha egy kicsit sokat ugat. Egyes példányai egyszemélyes kutyává válnak. Temperamentumos, bátor, kitűnő idegzetű, harcias, de hűséges, tanulékony kutya. Ha támad, veszélyes ellenfél.

Társas viselkedése

Idegenekkel szemben gyakran nagyon bizalmatlan, gyakran egyenesen agresszív, harapós. (A gyávaság súlyos hibának számít ennél a fajtánál.) Megfelelő nevelés és szocializáció esetén a dobermann jól kijön fajtársaival, a háziállatokkal és a gyerekekkel is. Idegeneket nem enged a lakásba, de ha a gazdája azt jelzi, hogy minden rendben, akkor azt a döntést a kutya is elfogadja.

Szőrzetápolási igénye

A fajta szőrzete nem igényel túl sok figyelmet. Elég hetente egyszer átkefélni egy puha sörtekefével, majd átdörzsölni egy kopókesztyűvel. A vedlési időszakban dudoros felszínű kopókesztyűt érdemes használni a kilazult szőrszálak eltávolítására. A karmokat röviden kell tartani, és időnként szükséges ellenőrizni, nincs-e fogkőlerakódás a fogakon.

A dobermann nevelése, tanítása

Könnyen kiképezhető, gyors, jó ugró, szaglása kiváló. Ez az erős, jóképű kutya igen gondos nevelést és következetes bánásmódot igényel. A tanítás során mindvégig a harmóniára kell törekedni. Aki eddig még nem sok tapasztalatot szerzett a kutyákkal, annak kifejezetten nem ajánlott ez a fajta. Sajnos túlságosan is sok dobermann válik neurotikussá a nem megfelelő nevelést miatt - az ilyen kutya félénk vagy ideges lesz, holott alaptermészete szerint nyugodtnak és kiszámíthatónak kell lennie. A dobermannal mindig egyértelműen és tisztességesen kell viselkedni; soha nem szabad megütni, és arra is vigyázni kell, hogy ne érezze magát zaklatva. A nyugodt, természetes tekintéllyel rendelkező gazda viszont a legjobb tulajdonságokat hozhatja ki belőle. Ez a kutya igen gyorsan tanulja meg az új parancsokat, és szívesen teljesíti is azokat.

Mozgásigénye

Rendkívül szeret "dolgozni"; sok mozgást, mindennapos foglalkozást igényel. Kitűnő sportkutya. A dobermann testfelépítése a gyorsaságot szolgálja, s ehhez rendkívül nagy kitartás társul. Ez a kutya nem éri be a naponkénti sétával a környéken. Szívesen végez bármilyen testmozgást - úszást, futást, hancúrozást, labdázást, vagy a gazdájával való kocogást. Erre naponta nagyjából egy órát kell szánni. Ha egyébként eleget mozoghat, ez a kutya a lakásban nyugodtan viselkedik.

Alkalmazásai

Szinte valamennyi szakkönyv egybehangzóan úgy vélekedik a dobermannról, hogy az egyik legjobb őrző-védő kutya. Különösen zárt helyen teljesített őrszolgálatra kiváló, de nyomkövetésre is könnyen kiképezhető. Ideális "testőr". Lakásban, kertben egyaránt tartható, egyesek szerint azonban kissé ugatós. A fajta ideális azok számára is, akik kutyás sportágakban szeretnének versenyeztetni. Gyakran tanítják be vadászati gyakorlatokra, amelyekben kiemelkedő teljesítményt nyújt. Nem szabad túl korán kezdeni az edzéseket, és eleinte nem is szabad azokat túlzásba vinni. A dobermann "éretté" kell válnia ahhoz, hogy komolyan munkához láthasson. A dobermann jó teljesítményt nyújt az ügyességi és engedelmességi számokban is - de ehhez igen sok időt kell ráfordítani.

Kategória: Őrző-védő kutyafajták / Német kutyafajták