Óriás uszkár kutya

Általános leírása

Színe: fehér, fekete, ezüst, apricot (sárgabarack színű) és barna. Marmagassága: 45-60 cm. Súlya: 20-35 kg. Az uszkár mérete alapján három változatban tenyésztik: óriás-, közép- és törpeuszkár (a közép- és a törpeuszkár adatait lás a megfelelő címszó alatt). Elegáns felépítésű, könnyed, szinte lebegő járású, érdekes megjelenésű kutya. Feje kissé elkeskenyedő, testéhez viszonyítva arányos. Szeme sötét, mélyen ülő. Fogazata fejlett, ollós harapású. Füle hosszú, mélyen lelóg, vége lekerekedő. Orrtükre fekete, a barna uszkároké gesztenyeszínű is lehet. Nyaka lebernyegmentes, elegánsan ívelt tartású. Büszke fejét magasan hordja. Mellső végtagjai oszlopszerűek, párhuzamosak, izmosak. A hátulsó végtagok jól alátámasztják a testet. A combok erősek, izmosak. Mancsa kicsi, zárt, ujjai jól íveltek. Karmai feketék, a barna uszkárokéi barnák is lehetnek. Mellkasa mély, hasa egészen enyhén felhúzott, hátának egyenes folytatása a far. Farkát felére csonkolják. Szőrzete zsinóros vagy fürtös; nyírják.

Viselkedése, tulajdonságai

Temperamentumos, élénk éber, rendkívül értelmes. Könnyen tanítható kutya. Érdeklődő, szófogadó, szemfüles. Gazdájához odaadóan ragaszkodik.

Története

Sok - egymásnak eléggé ellentmondó - elmélet született már az uszkár eredetéről. Őse kétségtelenül a barbet, ez a kitűnő francia vadászkutya. Rajzok, festmények tanúsítják, hogy már a rómaiak és a görögök is tartottak jellegzetesen "oroszlánosra" nyírt, göndör szőrű, uszkár típusú kutyákat. Angliában az 1500-as évek elején mint vadászkutyák jeleskedtek, a cári Oroszországban és Németországban vízivadak apportírozására használták őket. Franciaországban őrző-védő feladatokat is elláttak, sőt a napóleoni háborúkban sok uszkár elkísérte gazdáját a hadjáratokba. Más dokumentumok arra utalnak, hogy a középkorban, amikor vándorkomédiások járták a falvakat, a vásárokon egyebek között uszkáraik mutatványaival, mókáival szórakoztatták a közönséget. Egyes kutatók szerint a régies "oroszlános" nyírás is talán onnan eredhet, hogy minél komikusabbnak hasson a cirkuszban megjelenésű uszkár. Az angolszász országokban french poodle néven vált ismertté, sőt még nálunk is - egészen 1930-ig - mint francia pudlit ismerték, később viszont a német "pudel" elnevezés terjedt el világszerte. A szó jelentése: loccsanás a vízben... Az uszkár jelentős helyet és szerepet kap az irodalomban, a művészetben is. Egyebek között Thomas Mann és Beethoven hátrahagyott irataiban maradtak fenn megható feljegyzések az uszkárról, de sok képzőművészeti alkotáson is szerepel ez a kedves, bohókás, érdekes eb. Toulouse-Lautrec is szívesen rajzolt "az úri dámák kellékeként" uszkárt. Érthető hát, hogy a fajta rendkívül népszerű lett az egész világon. Elterjedése, közkedveltségére jellemző, hogy csupán az Amerikai Egyesült Államokban 1975-ben 200 ezer uszkárt törzskönyveztek.

Használhatósága

A legtöbb ember számára az uszkár mulatságos, bohókás, pattogó, játékos kis ölebet jelent, ezért minden bizonnyal furcsa ötletnek tűnhet besorolása az őrző-védő fajták közé. Ám a kutyatenyésztésben éppen az az érdekes és izgalmas, hogy mindent lehet kezdeni egy fajtával. A kisebb változatok valóban elsősorban kedvencként közismertek, de az óriásuszkár testi erejénél, bátorságánál, jó szaglásánál fogva nagyon is alkalmas őrző-védő munkára. Ideális sportkutya. Sajnos, ezt kevesen tudják, és még kevesebben használják ki a kutyában rejlő, szinte kivételesen nagyszerű lehetőségeket: intelligenciáját, temperamentumát, tanulékonyságát. Holott éppen ezek a tulajdonságok tették lehetővé sokoldalú alkalmazását: bevált mint hadikutya, mentőkutya, vízi vadász, mutatványos eb, házőrző és testőr.

Kategória: Őrző-védő kutyafajták / Francia kutyafajták