Pireneusi hegyikutya

Általános leírása

Színe: hófehér vagy fehér, sárgásbarna foltokkal a fejen, a fülön és a farok tövén. Marmagassága: 70-80 cm (kan), illetve 65-72 (szuka). Súlya: 45-60 kg. Nagy testű, de szelíd, kedves megjelenésű kutya. Feje hatalmas, kissé medveszerű, koponyája domború. Homlokbarázdája sekély, szemei viszonylag közel ülők, sötétek. Orrháta egyenes, orrtükre fekete. Fogazata hatalmas, erős, ollós záródású. Ajkai nem lecsüngők. Füle kicsi, lelóg, oldalt a koponyájához simul. Nyaka közepesen hosszú; jó izomzatú. Háta erős, ágyéka kissé magasabban helyezkedik el. Fara enyhén csapott, izmos. Farka hosszú, a csánkon jóval alul ér, dúsan szőrös, lelógó. Mellkasa mély, erős, legalább a könyökig ér. Hasa nagyon enyhén felhúzott, végtagjai egyenesek, oszlopszerűek, a hátulsók igen izmosak. A csánk kissé meredek. A hátsó lábán kettős fattyúkarom van. Mancsa hatalmas, boltozatos, ujjai zártak. Karmai feketék. Szőre elég hosszú, tömött, lágy, a nyakán és a farkán hosszabb.

Viselkedése, tulajdonságai

Barátságos, kellemes megjelenése ellenére rendkívül bátor, vakmerő, harcias kutya. Idegrendszere kiegyensúlyozott, nyugodt. Viselkedése méltóságteljes, tartózkodó. Nem csahos, ok nélkül nem ugat/támad. Értelmes, könnyen képezhető. Gazdájához ragaszkodik, ugyanakkor nagyon ellenálló.

Története

A pireneusi hegyikutya azoknak a nagy testű kutyáknak a csoportjába tartozik, amelyek a különböző népvándorlások során kerültek Európába. A megszólalásig hasonlít az olaszok pásztorebére, az abruzzói juhászkutyára, de a magyar kuvasznak is közeli rokona. Eredetileg nyilvánvalóan nem nyájterelő eb volt, hanem csupán őrizte a nyájat a farkasoktól, medvéktől és a tolvajoktól. A terelése egy kisebb testű kutyák, a Chien de Berger des Pyrénées-t használták. Francia történészek szerint a lourdes-i kastélyt óriási hegyikutyák őrizték. Ebből és egyéb utalásból úgy tűnik, hogy Franciaország délkeleti részén ilyen kutyák őrizték a várakat. A francia és az angol hadseregben rendszeresen használtak kutyákat, feltehetően pireneusit is. Mai napig is megmaradtak azok a méretükre készült tüskés nyakörvek, amelyeket a kutyák viseltek. Lafayette francia tábornok, aki az amerikai függetlenségi harcban a gyarmatosítók oldalán harcolt, 1824-ben egy kutyapárt ajándékozott J.S. Skinnernek, aki A kutya és a sportember című könyvében ezt írja: "Lafayette úgy ajánlotta ezeket az ebeket, mint a gyapjútermelők nélkülözhetetlen segítőtársait..."

Használhatósága

Ennek az ősi fajtának a sorsa a többi nagy testű pásztorkutyáéhoz hasonlóan alakult: eredeti foglalkozásukat "feladva" a nagyobb porták, majorságok, gyárak, objektumok őrzőiként szolgálják az embert, és ezt a szerepüket is kiválóan látják el. A fajta fennmaradását persze lelkes - elsősorban francia - tenyésztők szorgalmazzák, méghozzá olyanformán, hogy villák, kertes házak tulajdonosainak a figyelmébe ajánlják ezeket a kutyákat, mert nem csupán megvesztegethetetlen és félelmetes őrök, hanem feltűnően szép, mutatós ebek is.

Eredeti feladata: nyájőrző

Jelleme

A fajta értelmes, éber, kiegyensúlyozott és bátor. Nagyon figyelmes, sokat ugat. A családját és az otthonát megvédi a betolakodóktól. Eléggé önálló és szívós, sőt olykor csökönyös is lehet. Általában a szabadban és a lakásban is nyugodtan viselkedik. Szeret a szabadban lenni, a rossz idő nem zavarja - ennek ellenére nem való kifutóban való tartásra, mivel sok kapcsolatra van szüksége a család tagjaival.

Társas viselkedése

Ez a kutya általában elég jól megfér a gyerekekkel; meglehetősen türelmes. Az idegenekben nem bízik, amíg a gazdája azt nem jelzi, hogy minden rendben van. A család barátait lelkesen üdvözli. A macskákkal és egyéb háziállatokkal nincs gondja. A kanok más, erős kanokkal szemben domináns módon viselkedhetnek.

Szőrzetápolási igénye

A pireneusi hegyikutya szőrzete igen dús. Annak elkerülése érdekében, hogy a lakást telehullassa a szőrével, rendszeresen kefélni kell. Heti egy alapos átkefélés általában elegendő, de a vedlési időszakban ennél gyakrabban kell foglalkozni a szőrzetével.

Tanítása

Nagyon fontos, hogy a nevelése már kölyökkorban megkezdődjön, mivel a felnőtt kutya már túl erős és túl független természetű. A pireneusi hegyikutyának kiegyensúlyozott gazda kell, aki következetes, szeretetteljes módon, az állat önállóságát tiszteletben tartva bánik vele. Nem különösebben engedelmes fajta. Csak akkor hajtja végre a kapott utasítást, ha szerinte is ésszerű. Nincs értelmes sokszor elismételni ugyanazt a parancsot, mivel azzal csak azt lehet elérni, hogy a kutya elveszítse az érdeklődését a gazdájába vetett hitét. Gyanakvó természetének leküzdésében úgy lehet segíteni, ha már kölyökkorában sok különböző személlyel ismertetik meg.

Mozgásigénye

Ennek a békés ebnek átlagos a mozgásigénye. Rendszeres, hosszú sétákra van szüksége, ahol póráz nélkül szaladgálhat és szimatolhat. A legjobban olyan embereknek ajánlható, akiknek sok helyük van a házukban és körülette, bár a pireneusi hegyikutya a kisebb otthonhoz is jól alkalmazkodik, ha gazdája elegendő mozgási lehetőséget teremt a számára. A többi gyorsan növekvő fajtához hasonlóan a pireneusi hegyikutyát sem szabad túlterhelni a növekedés időszakában.

Alkalmazásai

Néhány egyedét még ma is eredeti feladatára használják, azaz a nyájak két- és négylábú kártevők elleni védelmére. Emellett hűséges családi kutya is, amely természetes módon vállalja magára családja és otthona őrzését.

Kategória: Pásztorkutyák / Francia kutyafajták