Spánielek
A spániel kutyák családjának eredete a köztudat szerint a legtávolabbi múltba nyúlik vissza. Spánielre emlékeztető kutyákat már az i.e. IV. században is ismertek. Nagy Sándor hadvezér apjának idejéből való az a szobor, amin már "spánielszerű" kutya látható. Más ábrázolások arról tanúskodnak, hogy nagyjából hasonló ebeket tartottak már Karthágóban is. Néhány kynológus az állítja, hogy a karthágói span (nyúl) szóból ered. Mások szerint ezek a kutyák elnevezésüket Hispániának köszönhetik. Nagyon sok az elmélet...
Viszont van néhány bizonyíték is. Az egyik a 948-ból származó "törvények könyve", amely a walesi hercegségi vadászatra vonatkozó szabályokkal kapcsolatban leszögezi: "A király spániele 1 fontot ér." 1 fontért akkoriban egy lovat is lehetett venni, tehát értékes kutya volt. 1570-ben már arról olvashatunk, hogy a spánieleket csoportosítják: vízispánielek és szárazföldiek.
A vízispánielek mellett a szárazföldi spánieleket kezdik felosztani nagyobb termetű kutyákra, amiknek a dolga a madarak űzése solymászás közben, és kisebbekre, amelyek a hasukon csúsznak a hálóval fogott madarak felé. Ez utóbbiak alacsony termete megkönnyítette, hogy a madarakkal együtt hálóval borítsák le őket. Tekintettel a munka jellegére, a spánielek e két változata közül az egyik a springer/starter nevet adtak, a másiknak a sitting nevet, később a cocking és végül a cocker spániel lett. A vadászati szabályok megváltozása, amit főként a tűzfegyverek XVII. század elején történt elterjedése idézett elő, némileg eltérő következményeket támasztott a spánielekkel szemben. Ekkor már arra törekedtek, hogy a vadat állás addigi alapvető munkája helyett inkább apportírozásra használják őket. Ez a körülmény nem csökkentette ezeknek a kutyáknak a szerepét, sőt megkezdődött különböző fajtáik kitenyésztése. Így alakult ki egyebek között a cocker spániel, a közepes nagyságú és egyben súlyosabb clumber spániel, valamint nagyobb springer spániel, és a többi spánielfajta.