Welsh terrier kutya

Általános leírása

Színe: fekete és cservörös, valamint sötétszürke (grizzle) és cservörös. Marmagassága: maximálisan 39 cm. Súlya: 9-9,5 kg. Ez a kutya pontosan olyan, mint egy miniatűr airelade terrier. Hasonlít a fekete-sárga foltos foxterrierhez is, és küllemileg alig-alig tér el a lakeland terriertől. Feje hosszú, balta formájú; erősebb, mint a foxterrieré. Állkapcsa erős, hatalmas. Arcorri része viszonylag hosszú, orrtükre fekete. Szeme sötét, mélyen ülő, kicsi, kifejező. Füle kicsi, V alakú, előrebicsakló. Fogai fejlettek, nagyok, ollósan záródnak. Nyaka elegáns vonalú, közepesen hosszú, izmos, erős. Háta rövid, erős. Mellkasa széles, erőteljes, mély; ágyéka erős. Farkát nem túl magasan tartja; csonkolják. Mellső végtagjai egyenesek, izmosak, párhuzamosak. A hátsók masszívak, megfelelően alátámasztják a testét. Mancsa kicsi, gömbölyű, ujjai zártak. Szőrzete sűrű, bőséges, kemény, durva.

Viselkedése, tulajdonságai

Csupa tűz és temperamentum, nem ismeri a vereséget. Értelmes, élénk, gyors. Kissé harapós, bár nem teljesen igaz, pontosabban: jó gazda kezében ok nélkül nem harap.

Története

A legtöbb fajtaleírás a welsh terrierről azt állítja, hogy ősrégi kutyáról van szó. Ennek ellenére a legrégibb írásos utalás létezéséről XIX. századi. Ennek persze az is lehet a magyarázata, hogy Wales viszonylag el volt szigetelve a világtól mindaddig, amíg az Angli-Wales vasútvonalat meg nem nyitották 1825 és 1850 között. Az észak-walesiek kedvelték ezt a kis termetű fajtát, de ugyanebben az időben hasonló jellegű, fekete-sárga terrierek is éltek a Brit szigeteken. A szakemberek szerint hegyi rókákra vadászni nehéz dolog. Az ellenük alkalmazott terriereknek szívós kutyáknak kellett lennie. Egy Jognes nevű család, amely számos generáción keresztül élt Ynysforban, 1750 körül vadászatra vidrakutyákkal együtt fekete és kék-sárga foltos terriereket használt. Egyes feltételezések szerint a fajta kialakításában nagy szerepet játszott a drótszőrű foxterrier. Ez elég valószínűnek tetszik, de írásos dokumentumok nem támasztják alá. A fajta első bemutatkozása angliai és amerikai kiállításokon az 1700-as évekre tehető. Tulajdonképpen ekkor kezdték meg igazán a fajta tervszerű tenyésztését, és rövidesen annyira megszerették, hogy megalakultak az első welsh-klubok is. A rákövetkező évtizedekben a fajta meghódította európát.

Használhatósága

A vadászok szerint ez a vakmerő, tevékeny kis jószág az egyik legjobb kotorékeb, de mint disznós kutya is bevált. Hazánkban is vadásznak vele, bár újabban szobakutyaként egyre többen tartják.

Eredeti feladata: vadászkutya

Jelleme

A welsh terrier éber, figyelmes, bátor, vidám és mozgékony kutya. Egyszerű, kiegyensúlyozott természete van, s általában eléggé magabiztos. Értelmes gyengéd, és terrier létére eléggé engedelmes. Erősen kötődik a gazdájához és a családjához. Általában nagyon szeret ásni - azok, akiknek gondozott kertjük van, ezt mindenképpen vegyék figyelembe.

Társas viselkedése

A welsh terrier általában türelmes a gyerekekkel szemben. Eléggé szívós kutya. Megfelelő szocializáció híján azonban előbukkanhatnak terrierszerű vonásai, főként a macskákkal és egyéb háziállatokkal szemben, amelyeket zsákmánynak fog tekinteni. A jól szocializált welsh terrier ugyanakkor kijön a többi állattal, bár a szabadban így figyelni kell, hogy ne támadjon rá az útjába kerülő macskára. Az idegenekkel szemben tartózkodóan viselkedhet. A kan domináns magatartást tanúsíthat más kanokkal szemben, e szuka e tekintetben szelídebb.

Szőrzetápolási igénye

A szőrzetápolás mennyisége a szőrzet jellegétől és a kutya "céljától" függ. A kiállításokon nem versenyeztetett, egészséges szőrzetű welsh terrier szőrét elég évente kétszer kiszedetni. A családi kutyaként tartott állat szőrét ezenfelül hetente legalább egyszer alaposan át kell kefélni és fésülni, szakállát és bajuszát pedig szükség szerinti gyakorisággal kell tisztogatni és fésülni. Ehhez a fényesítő kefe a legideálisabb eszköz. A kiállítási kutya szőrét (jóval) gyakrabban kell kiszedni és trimmelni, ha a gazdája eséllyel akarja elindítani a bemutatón. A nyírás során általában a nyakon, a háton, az oldalakon, a farkon és a fejen igazítják meg a bundát; a lábak, a has alsó része, a bajusz, a szakáll és a rövid szemöldök szőrét hosszabbra hagyják.

Tanítása

A welsh terrier elég értelmes ahhoz, hogy gyorsan felfogja, mit akar a gazdája - de okossága révén arra is képes, hogy kihasználja az embert. A fajta nevelése során a változatos, vidám módszerek és a határozott vezetés hozzák a legjobb eredményeket. Ha túlzott kényszert alkalmaznak vele szemben, az csak makacsságát fogja erősíteni.

Mozgásigénye

Tele van energiával, és a szabadban szinte fáradhatatlan. Mindig készen áll egy kis - póráz nélküli - labdázásra, kötélhúzásra vagy hancúrozásra. Ha a gazdája egyszer-egyszer nem tud vele foglalkozni, ahhoz általában könnyen alkalmazkodik.

Alkalmazásai

A megfelelő gazda mellet ez a fürge és okos kutya remek eredményeket érhet el a kutyás sportokban, például az ügyességi próbákon vagy a labdázásban (flyball).

Egyéb: A welsh terrier a rókavadászaton kutyafalkával sértetlenül hajtotta ki a rókát a lyukából. Bár hasonló a lakeland tenderhez, a welsh sokkal elviselhetőbb, kevésbé veszekedős és könnyebben nevelhető. A vidám, szeretetreméltó, népszerű terriert, amelyet néha kis airedale-nek is neveznek, elegendő mozgás esetén városban is jól lehet tartani.

Kategória: Terrierek / Angol, Brit kutyafajták