kutyafajtak.hu        

Skye terrier kutya

Általános leírása

Színe: szürke, fakó és krémszínű fekete jegyekkel a fülön és a fangon. Marmagassága: 25-26 cm (kan), 23-24 cm (szuka). Súlya: 10-12 kg. A hossza 103 cm az orrától a farok csúcsáig. Megjelenése tulajdonképpen nem is tűnik terriernek. Feje hosszú, arcorri része rendkívül fejlett, állkapcsa erőteljes; orrtükre. Szeme sötét, közepes nagyságú, egymáshoz közel ülő. Füle rendszerint felálló, de lehet előrebicsakló is, amelyet hosszú bőr borít. Nyaka ívben hajló és hosszú. Teste hosszú, és mintha a földet érintené, legalábbis úgy tűnik dús, hosszú szőrzete miatt. Háta egyenes; ágyéka jól fejlett; fara erős. Mellkasa mély, végtagjai rövidek és rendkívül izmosak. Mancsa nagy, boltozatos. Farka lelóg, alsó része hajlott, dús szőr borítja. Járása nehézkesnek tűnik, de csak hosszú, földet söprő szőrzete miatt.

Viselkedése, tulajdonságai

Energikus, makacs természetű kutya. Nem ajánlatos kikezdeni vele, mert gazdájához hűséges és kedves, a közeli ismerősökhöz is barátságos, de az idegeneket nem nagyon szereti. S miután "nemtetszését" gyakran erős fogaival "fejezi ki", ez a körülmény kissé hátrányosan befolyásolja népszerűségét. Rendkívül tevékeny és gyors, fegyelmezett és tanulékony. Értelmes, rámenős kis kutya. A vizet nagyon kedveli.

Története

A terrierek egyik előfutára a skye terrier. Igen régi eredetű fajta: már 400 évvel ezelőtt, VI. Edward udvari orvosa ír egy ebről, aminek "sem pofája, sem teste nem látszik hosszú szőrzetétől..." Ez a kutya minden bizonnyal a skye terrier volt. Skóciában, a Skye-szigeteken született, ahol eredetileg a rágcsálók pusztítása volt a feladata. (A legenda szerint, amikor a spanyol Armada hajótörést szenvedett a Skye-szigeteknél, néhány hosszú szőrű kutya partra úszott, és "megalapította" a fajtát, a történet érdekes lenne, de csak mese...) Az első valóban hiteles adat a fajtáról a XVI. század közepéről, az English Dogs című könyvben található. A könyv szerzője megírja, hogy milyen népszerű a fajta Angliában, főként a királyi palotában. Maga Viktória királynő személyesen alapította meg a Windsor-tenyészetet, amely aztán sok-sok híressé vált kutyát adott a skye terrier kedvelőinek. A skye terriert később dúvadirtásra használták; róka, nyest, borz, vadmacska ellen küzdött. Eközben gyakran kellett ásnia, és bizony előfordult, hogy meglehetősen szűk helyen küzdött ellenfelével. Ezért az általános terriertulajdonságokon túl erős állkapocsra volt szüksége, és ez ma is fellehető rajta. A fajta egyébként talán a XIX. század végén volt a legnépszerűbb, amikor valamennyi angol területen lendületesen és sokan tenyésztették. Manapság - úgy tűnik - a skye terrier másod-, harmadvirágzását éli.

Használhatósága

Feltűnő megjelenése, hosszú, tetszetős szőrzete miatt érdekes, eredeti kutya. Sajnos egyre inkább luxusebbé válik, és ez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy előbb-utóbb elveszti alapvető tulajdonságait. Miután alacsony növésű, kezes, fegyelmezett állat, városi tartásra is alkalmas. Az utóbbi időben népszerűségét más, felkapott fajták kissé elhalványították. A komoly - és kutyájukhoz hasonlóan makacs! - skye-terrier-tenyésztők azonban nem zavartatják magukat emiatt, és egyáltalán nem törekednek arra, hogy a fajta jobban megfeleljen a modern idők divatjának. Tartják magukat az eredeti Skóciai Kennel Klub ősi jelszavához: "Ki mer velem packázni?"

Származási ország: Skócia

Eredeti feladata: vadászkutya

Jelleme

Kiegyensúlyozott, méltóságteljes és karakteres kutya. Igen jól alkalmazkodik a körülményekhez, ugyanolyan jól érzi magát a nagyvárosban, mint egy vidéki gazdaságban. Nagyon bátor és igen figyelmes, de nem ugat sokat. Rendszerint eléggé készséges. A családja iránt hűséges és kedves, de többnyire van egyvalaki, akihez különösen erősen kötődik.

Társas viselkedése

A fajta híres arról, mennyire tartózkodó az idegenekkel szemben. Általában nem mindenkit szeret. A megfelelően szocializált Skye terrier nem lesz barátságtalan a vendégekkel, de nem kedveli, ha túl nagy lelkesedéssel foglalkoznak vele. Többnyire jól tűri más kutyák társaságát, bár a vele egynemű kutyákkal szemben kissé hatalmaskodó lehet. Megfelelő szocializáció esetén jól megfér a macskákkal és más háziállatokkal. A gyerekekkel is jól kijön, de nem érti és nem is szereti, ha bosszantják.

Szőrzetápolási igénye

A Skye terrier szőrzete nem igényel sok gondozást, noha ránézésre másként gondolná az ember. Heti egy-két alapos kefélés elegendő ahhoz, hogy fenntartsa az állapotát. A szőrzetének a hát közepén választékot kell alkotnia. Az arcorri rész környékén ennél gyakoribb kefélés szükséges. A hallójáratból időnként el kell távolítani a meglazult szőröket és a piszkot, s a talppárnák között sem árt lenyírni a felesleges szőrzetet.

Tanítása

Az e fajtába tartozó kutya nevelésének a kölcsönös tiszteleten kell alapulnia. Olyan gazdára van szüksége, aki tisztességes és következetes, és elegendő szabadságot biztosít a számára, hogy kifejlessze saját kezdeményezőkészségét. Jellemfejlődése meghálálja a szocializációjára fordított nagyobb figyelmet.

Mozgásigénye

A Skye terrier mozgásigénye mérsékelt. Szívesen elkíséri gazdáját az erdőbe vagy a mezőre, de egy belvárosi sétával is beéri. Ha a gazdájának egyszer-egyszer nincs kedve a sétához, a kutya ahhoz is jól alkalmazkodik. A lakásban elég békésen viselkedik. Eredetileg vadászkutya volt, és a vadászösztöne, bár meggyengült, még mindig előtörhet. Ezt figyelembe kell venni akkor, amikor a gazdája olyan helyen engedi el a pórázról, ahol sok a vadon élő állat - csak akkor tanácsos ezt megtenni, ha biztos, hogy a kutya a hívó szóra visszatér.

Alkalmazásai

A Skye terriert ma már gyakorlatilag nem használják eredeti feladatára; kedvelt társ lett belőle.

Egyéb: Rendkívül elegáns jelenség a terrierek között. I. Erzsébet idején írt le dr. Caius egy terriert, amely a "szigetekről" származott, és igen hasonlított a mai skye-ra. Feltehetőleg a Skócia északnyugati részén fekvő Skye szigetre gondolt. A skye terrier az éles, kemény skót terrierekhez tartozik, amelyet sűrű szőre védett a rókák harapásától. Már korán bekerült a kiállítási ringbe, és eredeti feladatától egyre távolabbi irányba tenyésztették, így régóta nem tud már bemenni egy rókalyukba sem, bár nem a bátorsága hiányzik hozzá. A skye a terrierek között is "nehéz esetnek" számít, és nem csak intenzív ápolást igénylő szőrzete miatt. Akaratos személyiségével csak egy emberhez alkalmazkodik, akit elfogad urának és parancsolójának. Nevelése nem könnyű, következetességet és megértést igényel. Idegenekkel szemben bizalmatlan és türelmetlen. A rendkívül erős kutya rövid lábai ellenére megbízható védelmező. El kell fogadnunk különleges jellemét, ha boldogok akarunk lenni vele. Gyerekek mellé nem feltétlenül ajánlható. Az álló és a lógó fülű skye terriereket külön tenyésztik.

Kategória: Terrierek / Angol, Brit kutyafajták

Források: Wikipedia & fórumok & tenyésztők;
Szinák János-Veress István: A világ kutyái 1-2.
Szinák János-Veress István: Kutyakalauz
Esther Verhoef: Nagy kutya enciklopédia
Eva-Maria Krämer: Elektra kutyakalauz
Nem szeretsz olvasni? kutyasvideok.hu »» (Tesztüzemben fut)