Appenzelli hegyi kutya / pásztorkutya

Az Appenzol kantonból származó svájci pásztorkutya valószínűleg a tibeti molosszusok és az északi kutyafajták keveredéséből alakult ki. Elsőként 1853-ban az "Alpok állatvilága" c. értekezésben írták le az appenzellit, bár a fajta, mint kiváló csordaterelő és őrzőkutya, már jóval korábban ismert volt. A 19.század végén már önálló fajtaként tartották számon, és létrehozták a standardját is.

Testi adottságok

Az appenzelli közepes termetű, erőteljes, majdnem négyszögletes felépítésű, masszív kutya. Szeme kicsi, mandula formájú, barna színű. Szőre rövid, sűrű, testhez simuló, fekete vagy sötétbarna, fehér és cserszínű foltokkal. Aljszőre hosszú, sűrű és gyapjas. A kan marmagassága 50-58 cm, a szukáé 48-56 cm, mindkét nem átlagos súlya 23 kg.

Jellem és alkalmazkodóképesség

Az appenzelli igen temperamentumos és nagyon magabiztos kutya. Bátor, merész, vidám és szívós fajta, családja iránti szeretetét gyakran kimutatja. Szereti magát hasznosnak érezni, ezért családját mindig kész megvédeni. Idegenekkel szemben bizalmatlan. Nevelése egyszerű. lakásban azonban nem tanácsos tartani, mert megfelelő fejlődéséhez nagy térre van szüksége.

Gondozás és testmozgás

Az appenzelli nem igényel különleges gondozást, elegendő, ha bundáját időnként átfésüljük, valamint, ha kutyánkat gyakran és sokat sétáltatjuk.

Származási ország: Svájc

Eredeti feladata: pásztorkutya, őrkutya

Jelleme

Szívós, józan munkakutya. Eleven és mozgékony természetű, tekintete vidám és élénk. Szilaj, de kiegyensúlyozott jellem, s nagyon értelmes. Az appenzelli pásztorkutya szeret ugatni, nagyon éber, bátor és lelkes. Élete középpontjában a gazdája és a családja áll. Idegenektől nem hagyja magát megvesztegetni.

Társas viselkedése

Más kutyákkal általában jól kijön, bár a kanok a velük azonos nemű társaikkal olykor hatalmaskodó módon viselkednek. Ha kölyökkorától kezdve gondoskodnak megfelelő szocializációjáról, a kutya gond nélkül tud együtt élni más háziállatokkal. Az idegenekkel szemben félénken és éberen viselkedik. A helyesen nevelt appenzelli pásztorkutya jól kijön a gyerekekkel. Ha azonban a kicsikhez barátok érkeznek látogatóba, nem árt odafigyelni a kutyára, mivel előfordulhat, hogy a játék eldurvulása esetén közbeavatkozik a "saját" gyerekek védelmében. Kiváló családi kutya, de általában egy személyhez erősebben kötődik.

Szőrzetápolási igénye

Az appenzelli pásztorkutya szőrzete alig igényel gondozást. Az elhalt és kilazult szőrszálakat kártolókefével lehet a legkönnyebben eltávolítani. A karmait röviden kell tartani.

Tanítása

A fajtánál a kiegyensúlyozott tanítással és a következetes megközelítéssel lehet a legjobb eredményeket elérni. Gondoskodni kell arról, hogy minél többféle helyzettel, emberrel és állattal találkozzon, a lehető legkellemesebb tapasztalatokat szerezve. A nem megfelelő szocializáció gyakran olyan kutyát eredményez, amely túlzottan éber és szünet nélkül ugat.

Mozgásigénye

Az appenzelli pásztorkutya szeret a szabadban lenni, és a rossz idő sem zavarja. Nem elég, hogy sok mozgásra van szüksége, hanem sokféle tevékenységre is. Ha egy gazdaságban él, ott elfoglalja magát a kisebb haszonállatok terelgetésével, az udvar őrzésével és az istállók környékén élő rágcsálók irtásával. Városi lakóházban élő kutya esetén a gazdának kell különféle módszereket kitalálnia az állat sportos szórakoztatására. A labdázás, az apportírozás, a kerékpáros sétáltatás, az engedelmességi gyakorlatok - csupa olyan tevékenység, ami megfelel e fajta számára. Szerencsére nem hajlamos a csavargásra, póráz nélkül is csak ritkán távolodik el a gazdájától. Bármennyire szeret is azonban a szabadban lenni, ez nem azt jelenti, hogy jól tűrné a kifutót, mivel egyedül nem érzi jól magát.

Alkalmazásai

A fajta jó teljesítményekre képes a kutyás sportokban, például az engedelmességi próbákban és a labdázásban (flyball).

Kategória: Pásztorkutyák / Svájci kutyafajták