kutyafajtak.hu

Japán csin kutya / Japán spániel

View the embedded image gallery online at:
https://kutyafajtak.hu/japan-csin-spaniel-kutya#sigProId7cfedd68b0

Magyar / idegen név:Japán csin, Japán spániel /
Japanese Chin, Spaniel
Származási hely / feladat:Japán, Kína / társasági kutya
Marmagasság / Súly:22-26 cm / 2-4 kg
Várható életkor / alomszám:10-12 év / 3-6 db kölyök

Története

A japán csin, a pekingi palotakutya és mopsz minden bizonnyal egyazon ősrégi ősöktől származik. A fajta eredetével kapcsolatos egyik elmélet szerint i.e.732-ben a koreai királyi misszió egy ölebet küldött ajándékba a japán császárnak, így ismerték meg a fajtát Japánban. Egy másik feltevés szerint pekingi palotakutyákat 520-ban a Zen buddhizmussal együtt buddhista szerzetesek vittek Japánba. Barry sorhajókapitány, az amerikai haditengerészet parancsnoka 1853-ban megnyitotta Japánt a nyugat számára. Útban hazafelé magával vitt hét japán csint. Ezek közük 2 meg is érkezett New Yorkba - a többi elpusztult. A két kutya viszont óriási importhullámot indított el. Az angol Robert Fortune 1863-ban a következőképpen jellemezte a japán csint: "Az ölebkutyákat nagyra értékelik. Kicsik, néhányuk alig több mint 9-10 hüvelyk hosszú. Figyelemre méltó orruk és mélyen fekvő szemük van. Inkább érdekesek, mint szépek. Tenyésztésüket gondosan végzik, s igen nagy az értékük még a japánok körében is. Azt mondják, hogy rizspálinkával itatják őket, hogy ilyen törpék maradjanak." Angiában 1880 körül jelentek meg, a királynőnek is több volt belőle. Sir Bernhard, Lady Samuelson és a Rotschild család több tagja is érdeklődött irántuk, így hamarosan divatba jöttek.

Megjelenése

Színe: fehér alapon fekete; vörös foltos, egyenletes arcrajzolatokkal. Marmagassága: 22-26 cm. Súlya: 2-4 kg. Kis termetű, gömbölyű fejű eb. Feje nagy, koponyája széles. Szeme sötét, kedves, kellemes nézésű. Kicsi füle előrecsüng, szétáll, hosszú szőr borítja. Arcorri része rövid, orrtükre széles, fekete, esetleg sötétbarna. Állkapcsa rövid és széles, előrenyúlik. Alsó metszőfogaival előreharap. Háta rövid, egyenes; ágyéka széles, fara felé legömbölyödik. Dús szőrű farka a hátára fekszik. Mellkasa széles és mély, hasa felhúzott, de nem erősen. Lábai erősek, rövidek, egyenesek, vékonyak. Karmai feketék. Szőrzete lágy, selymes, egyenes, hosszú, feje kivételével egész testét bőségesen borítja.

Jelleme

A japán spániel kedves, elbűvölő, egyszerű és vidám természetű kutya. Szeret a figyelem középpontjában állni és a gazdája közelében lenni. Szolgálatkész - bár nem szolgalelkű. Játékos, de nem szilaj. Rendkívül értelmes, élénk. Nem ugatós. Szereti a higiéniát. Kicsit kényes, de vidám, ugyanakkor csöndes, kiegyensúlyozott természetű.

Társas viselkedése

Rendkívül jól kijön a gyerekekkel és más kutyákkal, bár nyilvánvaló, hogy egy ennyire kicsi eb nagyon rosszul tűri a durvább játékokat akár a gyerekek, akár a nála nagyobb fajtársai részéről. A japán spániel nem nagyon harap. Általában a macskákkal és egyéb háziállatokkal való kapcsolata is problémamentes. A látogatók érkezését ugatással jelzi, de ennél többet nemigen tesz.

Szőrzetápolási igénye

E kutya gyönyörű szőrzete nem gubancolódik, ezért elég hetente kétszer kikefélni vagy kifésülni - ehhez ritka fogú fésűt vagy fémsörtés kefét célszerű használni. A szőrzet fehér részeinek szépségét megőrzendő, időnként nem árt a kutyát megfürdetni. A füleit rendszeresen ellenőrizni kell, és ha szükséges, megfelelő készítményt segítségével kell azokat megtisztítani. A sötét elszíneződések megelőzése érdekében az arc ráncait savmentes vazelinnel kell néha kitörölgetni.

Tanítása

A japán spániel többnyire viszonylag könnyen nevelhető kutya. Ha a gazdája nem követel tőle túl sokat, s mindig következetes és tisztességes, akkor a kutya hamar rájön, hogy mit akarnak tőle. A túlzott szigorúság vagy a felesleges testi fenyítés inkább csak ellenállást vált ki belőle - ilyenkor az állat keleties természete kerül előtérbe, vagyis a kutya meglehetősen makaccsá válik gazdájával szemben.

Mozgásigénye

Mozgásigénye átlagos, de nagyon szeret szaladgálni, hancúrozni és játszani. Egyesek szerint ügyesen mászik, és viszonylag magasra is tud ugrani. Kis termete miatt tökéletesen jól érzi magát a lakásban - sok esetben arra is megtanítható, hogy szükségét macskaalmon végezze el. E kutyáknál azonban különösen fontos odafigyelni arra, hogy eleget mozogjanak, és a szabad levegőn is töltsenek némi időt.

Alkalmazásai

Kis mérete és kiváló alkalmazkodókészsége miatt lakásban is jól tartható. Egész nap szinte észre sem lehet venni, nincs vele gond, kitűnően beilleszkedik a családba. Hosszú szőrzetét azonban ápolni kell. A japán spániel kiváló társ lehet a gyermekes és gyermektelen családok számára egyaránt.

Egyéb: Évszázadokkal ezelőtt állítólag a kínai császár ajándékozta ezeket a kutyákat a japán császárnak. A japán csin kétségtelenül rokonságban áll Kína rövid orrú fajtáival. Japánban ugyanolyan nagy tiszteletnek örvendett, mint a pekingi palotakutya Kínában, csak a legmagasabb nemesség tarthatta, bambuszketrecekben élt, a selyemkimonók ujjában hordták, és vegetáriánusan táplálták. 1853-ban Commodore Perry kapott ajándékba egy párt, amelyet a kutyabarát Viktória királynőnek adott. Az első fajtatiszta pár 1880-ban került a japán császárné ajándékaként Auguste császárnéhoz Németországba. Az eredeti csin nagyobb volt, mint amilyennek ma ismerjük, és csak Angliában vált, feltehetőleg a King Charles spániel bekeresz-tezésével, kisebbé. A japán csinek vidám, nyílt lakótársak, alkalmazkodóak

és játékosak egészen idős korukig, szeretik a kiadós sétákat. A figyelmes, intelligens, élénk kutyák békések a többi fajtársukkal, és könnyen nevelhetők. Gyengédek, és nagyon ragaszkodók gazdájukhoz, éberek, de nem agresszívek, a japán csin bájos kísérő és alkalmazkodó lakáskutya. Az aljszőrzet nélküli hosszú szőrt rendszeres fésüléssel könnyű ápolni, a szemeket naponta ki kell törölni.

Kategória: Ölebek, házi kedvencek / Japán kutyafajták

Források: Wikipedia & fórumok & tenyésztők;
Szinák János-Veress István: A világ kutyái 1-2.
Szinák János-Veress István: Kutyakalauz
Esther Verhoef: Nagy kutya enciklopédia
Eva-Maria Krämer: Elektra kutyakalauz