kutyafajtak.hu        

Pomerániai (német) törpe spicc kutya

Leírása

Kis termetű, spicc jellegű eb. Agykoponyája gömbölyű, szeme sötétbarna, füle föláll. Szőrzete sűrű, hosszú. Színe vörös, narancssárga, fekete, szürke vagy fehér; hároméves korára bontakozik ki teljes szépségében. Marmagassága 30 cm; testtömege 5 kg.

Eredete

Őseit a történelmi idők spicc típusú kutyái között kell keresnünk. Modern változata Németországban, Pomerániában alakult ki.

Tulajdonságai

Élénk, életvidám, idegenekkel szemben tartózkodó.

Alkalmazása

Eredeti változatát - amely akkora volt, mint a keeshound - nyájterelésre vagy tehervontatásra használták. Később - 1888-ban -, amikor Viktória királynő felfedezte a fajtát, luxuskutya lett belőle. Azóta egyre zsugorodott a mérete, és egyre növekedett az ára. Ma már a világ egyik legdrágább kutyája.

Általános leírása

Színe: fekete, fehér, barna, krém, narancs, ordas. A fehér szín esetén egyeneletesen megoszló foltok találhatóak. Marmagassága: 18-22 cm. Súlya: 3-4 kg. A spiccek "különleges ismertetőjele" tetszetős szőrük, ettől olyanok, mint holmi játékkutyák. Koponyája gömbölyű; arckoponyája nem túl hosszú, hegyes. Orrtükre fekete, kivéve a barna színűké nekik barna. Lábai egyenesek, erősek, a csánkja meredek. Mancsa kicsi, gömbölyű. Szőre fejen és az arcorri részen, a füleken és a mancsokon, a mellső és a hátsó végtagokon sűrű és rövid, a test többi részén hosszú. A leghosszabb a nyak alatt és a farkon. Lábai hátsó részén a szőr zászlót alkot.

Viselkedése, tulajdonságai

Ennek a kis kutyának oroszlánszíve van; bátor, ugatós. Még az egész napi kiállítási tortúra végeztével is "talpon van".

Története

Apró méretei ellenére a törpespicc, amelyet gyakran pomerániai spiccnek is hívnak, egyértelműen a spicc család tagja. Ilyenek például a csau-csau, és a finn spicc is. A fajtára először Németországban figyeltek fel, pontosabban Pomerániában. Az akkori kutyák persze sokkal nagyobbak voltak. Átlagos méretük 48-50 cm volt. Állítólag teherszállításra használták. Az angoloknak igazán bőséges választék állt rendelkezésükre pásztorkutyákból, s mert az angolok kocsihúzásra nem használtak ebet, a szigetországban nem aratott nagy sikert. Igen ám, de valami furcsa és érdekes dolog történt. Néhány teljesen normális alomból időközönként kis testű kölykök születtek. Sőt ezek a kutyák még kifejlett korukban is csak 8-10 kg-osak voltak. Nos, a kis termetű ebek nagy vitát kavartak az akkori tenyésztők között. A konzervatívabb tenyésztők kifejlesztették a kisebb testű változatot. Ám akadtak olyan korszerű szemléletű tenyésztők is, akik amellett kardoskodtak, hogy ezek semmiképpen sem "csenevész törpék", hanem teljesen normális s kifejlett kutyák: tökéletes miniatürizált másai az eredetinek. A törpespiccek így aztán egyre inkább érdekeltebbek lettek. Viktória királynő 1888-ban elutazott Firenzébe, ahol több törpespiccet kapott ajándékba. Hamarosan kennelt alapított belőlük. Nagy sikert aratott belőlük. Viktória királynő a 6-8 kg-os példányokat kedvelte, s mint ahogy az lenni szokott, ezt fogadták el általános követelménynek. A tenyésztők azonban tovább folytatták a kicsinyítést, és még a királynő életében eljutottak a 4-4,5 kg-ig. Később a folyamat tovább folytatódott. Ma a standardban előírt súlyuk 3-4 kg.

Használhatósága

A kis termetű fajták között talán ez a legjobb őrző-jelző kutya, bár a szűnni nem akaró ugatása miatt a szomszédok bizonyára nincsenek egy véleményen velünk. Rendkívül intelligens, abszolút hűséges, jó kedélyű, temperamentumos, ráadásul elegáns és gusztusos - ideális lakáskutya. Különösen magányos embereknek való, mivel jelenléte némi vidámságot, elevenséget, mozgalmasságot visz gazdája életébe, anélkül, hogy alapjában zavaró lenne.

Egyéb:A törpe spicc vagy pomerániai a kontinensen csak a kis kutyák újbóli népszerűvé válásával nyert új barátokat, korábban a tenyésztők szinte nem is figyeltek rá. Amerikában és Angliában ezzel szemben már a századforduló körül is lelkes rajongókra talált, akik sok spicc pomerániai hazája alapján pomerániainak nevezték el. Amikor a színes kis szőrmókok a hatvanas években a kontinensre kerüllek, a spicctenyésztők körében kezdetben kevés érdeklődést keltettek, azóta azonban stabil helyük van a kis kutyák kedvelői szívében. A törpék tenyésztése nem egyszerű, és a pomerániaikat aligha nevezhetjük a spiccek családjának robusztus képviselőinek. Parányi méretük ellenére azonban nagy személyiségek, amelyek még a maguknál sokkal nagyobb kutyákkal szemben is magabiztosságot sugároznak. Ez az angolszász országokban kedvelt kiállítási kutyákká teszi őket. A törpe spicc elbűvölő, színpompás társa lehet mindazoknak, akik örömüket lelik egy intelligens, vidám kutyatörpében, amely tökéletesen feloldódik a gazdájával. A rendkívüli szőrzet természetesen gondos ápolást igényel.

Kategória: Ölebek, házi kedvencek / Német kutyafajták

Források: Wikipedia & fórumok & tenyésztők;
Szinák János-Veress István: A világ kutyái 1-2.
Szinák János-Veress István: Kutyakalauz
Esther Verhoef: Nagy kutya enciklopédia
Eva-Maria Krämer: Elektra kutyakalauz