Alopekisz kutya

Az alopekisz apró, rókára emlékeztető görög kutyafajta. Ősi típusú kis vadász- és házőrző kutya, amely Görögországban és a szomszédos balkáni országokban él. Fajtára jellemző betegségekre alig hajlamos, ezért az alopekisz egészségesen 15 évig vagy tovább is élhet. Hivatalosan egyik nagy kutyás szervezet sem ismeri el külön fajtaként, az FCI sem.

Honnan ered az alopekisz?

Ezt a kutyát már az ókori görögök is ismerték. A legrégebbi ábrázolása egy körülbelül 5000 éves, Thesszáliában talált cserépedényen látható. Az ókori írók közül Arisztotelész, Xenophón és Arisztophanész is említi. Xenophón szerint a két legfontosabb görög vadászkutya egyike volt. Akkoriban azt hitték, hogy kutya és róka keverékéből született, és innen kapta a nevét is: a görög alópex szó rókát jelent.

Ma főleg Észak-Görögországban él, Szérresz, Dráma és Xánthi környékén. A helyiek régóta ismerik, és saját neveken hívják, például alepuditsza, bombisz vagy tszupi.

Állománya az elmúlt évtizedekben erősen megfogyatkozott. Az 1970-es, 80-as években egyre több külföldi kutyafajta került Görögországba, és ezek kiszorították. Sokat ártottak a kóbor kutyák miatti tömeges ivartalanítások is, mert közben sok alopekiszt is ivartalanítottak. Egy 2013-as állatorvosi felmérés Szérresz megyében mindössze 58 olyan kutyát talált, amely megfelel a fajta jellemzőinek. A kutatók szerint a megmentéséhez hivatalos elismerésre lenne szükség.

Az alopekisz mérete és megjelenése

Kicsi, de nem törpe kutya: marmagassága 20–30 cm, súlya 3,5–7,5 kg. A görög fajtaleírás szerint a legszebb példányok legfeljebb 2 cm-rel lehetnek magasabbak ennél, a 20 cm-nél kisebbek viszont hibásnak számítanak. Teste erős, kicsit hosszabb, mint amilyen magas, és a lábai sem rövidek. Füle felálló, farka felfelé kunkorodik.

Szőrzete kétrétegű: a kemény, sima, vizet taszító külső szőr alatt puha, sűrű aljszőr van. Háromféle szőrzetű változata ismert: rövid és sima, félhosszú és bozontos, valamint félhosszú és drótos. A nyakán, a farkán és a hátsó combján hosszabb és dúsabb a szőre, főleg a kanoknak. Bármilyen színű lehet, csak az albínó nem elfogadott. A leggyakoribb a fehér, a fekete, a barna és a kétszínű.

Jelleme

Ez a kutyafajta hűséges, engedelmes és barátságos, és nagyon ragaszkodik a gazdájához. Éber, élénk és mozgékony, de nem ideges. Magabiztos, szereti a társaságot és a játékot. A gyerekekkel jól kijön, a ház többi állatát pedig megvédi.

Az alopekisz könnyen tanítható, de erős benne a vadászösztön. Nagyon energikus, hosszú távokat is bír. Városban és vidéken is jól érzi magát, bármilyen korú gazdához illik.

Alkalmazásai

Régen mindenes tanyasi kutya volt: vadászott, őrizte a házat, és segített a jószág terelésében. A legfontosabb dolga a rágcsálók irtása volt, kiváló patkányvadász. A baromfit is megvédte a rókától, a sakáltól és a görénytől, a tyúkokkal és a kacsákkal viszont békésen megvan. Kiváló házőrző, és ma családi kutyaként is megállja a helyét.