Balkáni kopó kutya

Balkanski gonič

A balkáni kopó közepes termetű, erős felépítésű szerb vadászkopó. Az FCI 1996-ban a jugoszláv kutyás szövetség kérésére átnevezte, azóta hivatalos neve szerb kopó (srpski gonič). Marmagassága 46-56 cm (kan), ill. 44-54 cm (szuka); testtömege 20-22 kg.

A balkáni kopó eredete

Azt tartják róla, hogy a föníciaiak hozták be Európába. Az FCI-standard szerint a Balkánon elterjedt kopók csoportjába tartozik, és a kialakulásában a kis-ázsiai kopóknak lehetett fontos szerepük. Az egykori Jugoszlávia területén meghonosodott, és ott tenyésztették tovább.

Balkáni kopó néven Franjo Laska írta le először, más kopókkal együtt. Az első standardja 1924-ben készült, az FCI pedig 1940-ben, a bledi ülésén fogadta el. Szerbiában volt a legelterjedtebb, ezért a tenyésztését a jugoszláv kutyás szövetség irányította.

Leírása

Szilárd testalkatú, mozgékony kutya. Teste kicsit hosszabb, mint amilyen magas. Feje hosszú, szeme sötétbarna. Füle közepes méretű, lelógó, az arcához simul. Háta egyenes, feszes, ágyéka széles, fara kissé lejtős, mellkasa mély és izmos. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak, erőteljes csontozatúak. Farka hosszú, lelóg, a csánkig ér.

Szőrzete rövid, sűrű, aljszőrzettel. Színe csillogó vörös, hátán feketés nyereggel. A vörös a sárgás vöröstől a rozsdavörösig terjedhet. A fekete nyereg a fejig ér, és a halántékán is fekete foltokat formáz. A mellkasán legfeljebb 2 cm-es kerek fehér folt megengedett.

Tulajdonságai

Kellemes természetű, kedves, tanulékony, kezes, otthoni környezetben nem ugatós fajta. A standard szerint élénk vérmérsékletű, megbízható és rendkívül kitartó. Vadászat közben jellegzetes, magas hangon jelez.

Alkalmazásai

Elsősorban kisvadra használják, mivel megbízható és fáradhatatlan nyomkövető. Hagyományosan falkában vadásznak vele, nyúlra és rókára, de vaddisznóra és szarvasra is. Nehéz terepen is kitartóan dolgozik.