Brazil kopó kutya

A brazil kopó közepes-nagy termetű, rövid szőrű brazil nyomkövető kopó, portugál nevén Rastreador Brasileiro. Jellegzetes, elnyújtott vadászhangja miatt Urradornak, vagyis „üvöltőnek” is hívják. Marmagassága 56–65 cm, súlya 21–33 kg.

A brazil kopó története

A fajtát Osvaldo Aranha Filho brazil tenyésztő alakította ki, főleg amerikai kopókból, például amerikai foxhoundból és fekete-cser mosómedvekopóból. Ez volt az első brazil fajta, amelyet az FCI elismert, 1967-ben. 1973-ra azonban egy betegség és egy rovarirtószer-túladagolás szinte a teljes állományt kipusztította, mert akkor még csak egyetlen tenyészet létezett. Az FCI és a brazil kennel klub kihaltnak nyilvánította.

A 2000-es években tenyésztők elkezdték újra kitenyészteni, más kopófajták bevonásával. A brazil kennel klub (CBKC) 2013-ban ismét elismerte, és 2019-ben új fajtaleírás készült. A visszatenyésztés nehéz, mert kevés a megfelelő típusú kutya.

Megjelenése

A brazil kopó erős, izmos és szívós, nehéz terepen is sokáig bírja a futást. A kanok 60–65 cm magasak és 26–33 kg-osak, a szukák 56–63 cm-esek és 21–30 kg-osak. Szőre rövid és sima. Négyféle színben fordul elő: kékesen pettyes (fehér alapon kék foltokkal, cser lábakkal vagy anélkül), fekete-cser, kétszínű (fehér alapon barna vagy fekete foltokkal) és háromszínű.

Jelleme

A fajtaleírás szerint vidám, élénk, de nem agresszív. Nyugodt és kiegyensúlyozott, szorosan kötődik a gazdájához. Magabiztos, bátor és engedelmes, se nem félénk, se nem támadó. Kiváló a szaglása, és ügyes vadász. Vadászhat párban, hármasával, falkában vagy egyedül is.