Fekete-erdei kopó kutya | Wälderdackel

A fekete-erdei kopó közepes méretű, szívós német vadászkutya, német nevén Wälderdackel vagy Schwarzwälder Bracke. A németországi Fekete-erdőből származik, ahol a vidék minden vadfajára használják. Marmagassága 28–40 cm, súlya 8–20 kg.

Név: Fekete-erdei kopó | Wälderdackel
Származási hely / feladat: Németország / Hajtó és nyomkereső vadászkutya
Marmagasság / Súly: 28-40 cm / 8-20 kg

A fekete-erdei kopó története

Az ősei már a 18–19. században vadásztak a Fekete-erdőben. Valószínűleg régi, rövid szőrű tacskótípusú kutyákból és alemann vadászkopókból alakult ki. A vadászat mellett a tanyákat és az állatokat is őrizte. A 20. század elején megpróbálták önálló fajtaként elismertetni, de a kutyák kinézete még túl változatos volt. Az 1980-as évekre majdnem észrevétlenül eltűnt.

Az 1990-es évek elején Thomas Rist összeírta a még megmaradt kutyákat, és lelkes vadászokkal újraindította a tenyésztést. A fajtaklub 1998. február 14-én alakult meg Glottertalban, 13 alapító taggal, ma már több mint 300 tagja van. A klub nem kéri az FCI vagy a német vadászkutya-szövetség elismerését, de több német tartományban és Ausztriában elfogadják a vadászkutya-vizsgákon.

Megjelenése

Erős testű, de nem túl nagy és nem nehéz kutya. Háromféle méretben fordul elő, kicsi, közepes és nagy változatban, de a legtöbb közepes. Színe általában sötét, főleg fekete vagy barna, gyakran fehér folttal a mellkasán. Háromszínű példányok is vannak.

Jelleme és alkalmazása

A fekete-erdei kopó nagyon szívós, jó a tájékozódása, és szorosan együttműködik a vezetőjével. Szenvedélyes, hangosan jelzi a nyomot, megbízható a nyomon, igénytelen és kellemes természetű. Családi kutyaként is tartják.

Főleg hajtásra használják patás vadra, rókára és nyúlra, ma már vaddisznóra is. A vadat lassan hajtja, nem üldözi, így a vadásznak van ideje nyugodtan lőni. Sebzett vad keresésére, apró vad apportírozására és vízi munkára is alkalmas.

Származási ország:
Német kutyafajták
Típus:
Kopók
FCI besorolás:
nincs besorolva