Finn kopó kutya

A finn kopó (finnül suomenajokoira) közepes termetű, háromszínű finn vadászkopó, amelyet nyúl és róka hajtására tenyésztettek ki. A kanok marmagassága 55-61 cm, a szukáké 52-58 cm, a testtömege 20-30 kg körül van. Átlagosan 9-10 évig él.

A finn kopó eredete

A finn nyomkövető tenyésztése a 19. században kezdődött svájci, skandináv, német és angol houndok keresztezésével. Mivel már sok hasonló tulajdonságú kutya létezett, gondos tenyésztés és szelekció útján megújították a vérvonalat. A Finn Kennel Klub 1889-ben alakult meg, és az 1891-es kiállításon mindössze három, a célnak megfelelő kutyát találtak, egy évvel később még nyolcat. Ezek alapján 1893-ban írták le a fajta jellemzőit, és ugyanebben az évben tartották az első vadászati próbákat is. Standardját 1932-ben állították fel.

Hazájában sokáig az egyik legnépszerűbb fajta volt. Az 1980-as és 1990-es években évente 3500-4000 kölyköt jegyeztek be Finnországban, a 2000-es években már csak nagyjából 2000-et. 2025-ben alig több mint 600 finn kopó született az országban.

Testi adottságok

Háromszínű kutya: alapszíne vörösesbarna, a hátán fekete köpennyel, a fején, a mellkasán, a hasán, a lábán és a farka hegyén fehér jegyekkel. Szőre közepesen hosszú, sűrű, kemény, durva tapintású. Masszív, robosztus, teherbíró alkat, átlagos marmagassága 58 cm, a szukák 3 cm-rel alacsonyabbak. Nagyjából olyan hosszú, mint amilyen magas. Arányos fején az orr hosszúkás, orrnyerge egyenes, orrtükre fekete, tág orrlyukakkal. Szemei sötétek, tekintete szelíd, figyelmes. Fülei hosszúak, befelé csavarodnak. Egyik megkülönböztető jegye könnyed, légies járása.

Jellem és alkalmazkodóképesség

Sosem viselkedik agresszívan, engedelmes, bátor állat. A finn fajtaleírás szerint nyugodt, energikus és barátságos. Szereti a gyerekeket, és a többi kutyával is általában jól kijön. Intelligens, könnyű nevelni. Erős a vadászösztöne, ezért hajlamos elkóborolni. Nem ugat folyton, és a szabadban is tartható.

Alkalmazása

A finn kopó nyúl és róka hajtására való. Önállóan keresi a vadat, a nyomot követi, és hangosan csaholva hajtja, amíg a vadász lövésre nem kerül, vagy vissza nem hívja. A nehéz időjárás sem veszi el a kedvét a vadászattól.

Gondozás és testmozgás

Nem szereti a meleget. A melegben szőre megritkul. Finnországban március 1. és augusztus 19. között a kutyákat törvény szerint nem szabad szabadon engedni, ezért nyáron nem vadászik, az idény csak augusztus 20. után kezdődik. Ettől a körülménytől eltekintve, nincs szüksége különösebb odafigyelésre. Könnyen formában tartható.

Egészség - betegség

A fajta hajlamos az öröklött kisagyi ataxiára, egy idegrendszeri betegségre, amely már 3 hónapos korban jelentkezhet. Ez korábban komoly gond volt, ma már génteszttel kiszűrhető; a fajta nagyjából 10%-a hordozza a hibás gént. Egy svéd vizsgálat szerint a finn kopónál a cukorbetegség is gyakoribb, mint más kutyáknál. Finnországban a tenyészkutyák csípőjét és könyökét kötelező megröntgenezni: a kutyák kb. kétharmadának egészséges a csípője, könyökdiszpláziája kb. 19%-uknak van.