Halden kopó kutya

A halden kopó közepes méretű, fehér-fekete norvég nyúlvadász kopó, norvég nevén Haldenstøver. Nevét Halden városáról kapta, Dél-Norvégiában, a svéd határ közelében. Marmagassága 50–60 cm, súlya 18–25 kg, várható élettartama átlagosan 12 év.

A halden kopó története

A 19. század második felében alakult ki Halden környékén, angol foxhoundok, beagle-ök és helyi kopók keresztezésével. Az 1931-es parvovírus-járvány és a második világháború majdnem kipusztította, de a háború után néhány tenyésztő újrakezdte. 1952-ben ismerték el önálló fajtaként. A három norvég kopófajta közül ez a legkisebb. Sosem volt sok belőle, ma Norvégiában évente csak 7–21 kölyköt törzskönyveznek, ami veszélyesen kevés.

Megjelenése

Közepes méretű, téglalap alakú, erős testű kutya, de nem nehézkes. Koponyája enyhén domború, füle közepesen magasan tűzött és lelógó, nyaka hosszú és erős. Farka nagyjából a csánkig ér, és alacsonyan hordja. Szőre rövid, egyenes és sűrű, alatta tömött aljszőr van. Színe általában fehér, fekete foltokkal, a fején és a lábain cser árnyalattal. A kanok 52–60 cm, a szukák 50–58 cm magasak.

Jelleme és alkalmazása

A halden kopó erős vadászkedvű és barátságos természetű. Erős idegzetű, különösen társaságkedvelő és bizalommal teli, nyitott természete miatt könnyen tanítható. Ragaszkodó, jó családi kutya, a gyerekekkel is jól bánik. Szívós és energikus, jól bírja a hideget, és sokáig tud gyors tempóban haladni. Sok mozgásra van szüksége, tétlenül nyugtalan lesz.

Szaglás alapján vadászik, főleg nyúlra. A legtöbb kopóval ellentétben nem falkában, hanem egyedül, a gazdájával dolgozik. Sok kutya szép eredményt ér el vadászpróbákon, de jó családi társ is. A fajtában eddig nem jegyeztek fel jelentős örökletes betegséget, például csípőízületi diszpláziát.