Kelet-szibériai lajka kutya

A kelet-szibériai lajka közepes-nagy termetű, erős orosz vadászspicc, oroszul vosztocsno-szibirszkaja lajka. Szibéria Jenyiszejtől keletre eső tajgás és hegyvidéki területeiről származik. Marmagassága 51–66 cm, súlya 18–28 kg, várható élettartama 10–15 év.

A kelet-szibériai lajka története

A tunguzok, a jakutok, valamint az Amur és a Bajkál vidékén élők lajkáiból származik. A fajta nevét 1947-ben adták, a Bajkál-tó környéki, irkutszki, evenki és Amur-menti kutyák alapján. Az első fajtaleírást 1949-ben hagyták jóvá, de a tervszerű tenyésztés csak az 1970-es években kezdődött Irkutszkban és Leningrádban. Ma is Közép- és Kelet-Szibéria egyik legfontosabb vadászkutyája, a hazáján kívül viszont ritka.

Megjelenése

Erős, izmos spicc, a farkát a háta fölé kunkorítja. Bundája kétrétegű és közepesen hosszú: a fedőszőr egyenes és durva, alatta puha, sűrű aljszőr van. Sokféle színe lehet: fekete-cser világos foltokkal, deres, foltos, pettyes, fehér, szürke, fekete, vörös és barna minden árnyalatban. A kanok 55–66 cm, a szukák 51–60 cm magasak. Ez a leglassabban érő lajka, csak 2,5–3 éves korára fejlődik ki teljesen.

Jelleme és alkalmazása

A kelet-szibériai lajka nyugodt, kiegyensúlyozott, barátságos és bátor. Az emberrel szemben szinte soha nem agresszív, de az idegenekkel, főleg éjszaka, óvatos, ezért jó házőrző. Könnyen tanítható, és rendszeres mozgást igényel. Saját területén az azonos nemű idegen kutyákkal szemben agresszív lehet.

Mókusra, nyestre, cobolyra, fajdra, jávorszarvasra, medvére és vaddisznóra is vadásznak vele. Felkutatja a vadat, ugatással magára vonja a figyelmét, és a vadász érkezéséig egy helyben tartja. Szánhúzó kutyaként is használják.