Kishu ken kutya

A kishu ken közepes termetű, izmos japán vadászkutya, amelyet főleg vaddisznóra használnak; ma többnyire fehér színű. Marmagassága 49-55 cm (kan), ill. 46-52 cm (szuka); testtömege 14-27 kg. Várható élettartama 11–13 év.

A kishu ken eredete

Ősi japán fajta, a Kii-félsziget hegyekben, erdőkben, folyókban gazdag vidékéről, Vakajama és Mie prefektúrából származik. Az FCI-standard szerint az ókori Japán közepes termetű kutyáitól ered, és a régi Kisú tartomány hegyvidékén alakult ki fajtává; innen kapta a nevét. Régen vörös, szezám és csíkos, foltos kutyák is voltak köztük. 1934-ben nemzeti természeti emlékké nyilvánították, és ettől kezdve csak az egyszínű kutyákat fogadták el; a foltos szőrűek 1945-re végleg eltűntek.

Leírása

Közepes termetű, kellemes megjelenésű, jó felépítésű eb. Feje elegáns, elhegyesedő, kissé rókaszerű, homloka széles. Füle kicsi, háromszögletű, feláll, szeme sötétbarna, majdnem háromszögletű. Nyaka vastag, izmos. Háta hosszú és egyenes, mellkasa mély. Végtagjai párhuzamosak, jó csontozatúak. Farka vastag, közepes hosszúságú, a hátára kunkorítja vagy sarlóként a háta fölé hajlítja.

Szőrzete rövid, durva, alatta puha, sűrű aljszőrzettel; az arcán és a farkán hosszabb. Színe szürkésfehér. A standard a fehér mellett a vöröset és a szezámszínt (fekete, vörös és fehér szőrök keveréke) is elfogadja, ma azonban a fehér a leggyakoribb.

Tulajdonságai

A kishu ken értelmes, tanulékony, kezes, azt mondják, bármire könnyedén kiképezhető. Jól tűri a hideget, szívós, igénytelen. A standard szerint kitartó, méltóságteljes, hűséges és nagyon éber.

Alkalmazása

Sokféle feladatra alkalmas. Vadász-, pásztor- és jelzőkutya, de hasznos társa a halászoknak, és bevált házi kedvencként is. Ma főleg vaddisznóra vadásznak vele, régebben szarvasra is.