Lengyel kopó kutya

A lengyel kopó (lengyelül ogar polski) közepes méretű, izmos, inkább nehéz testalkatú vadászkopó Lengyelországból. A kan marmagassága 56-65 cm, a szukáé 55-60 cm, a kanok 25-32 kg, a szukák 20-26 kg súlyúak. Várható élettartama 12-13 év.

A lengyel kopó története

Szülőföldjén, Lengyelországon kívül gyakorlatilag ismeretlen fajta. A Szent Hubert kutyára emlékeztet, valószínűleg annak a leszármazottja. A lengyel források szerint a 18. században angol rókakopóval is keresztezték. A fajtastandard szerint a kopós vadászatról már a 11. századi krónikák is írnak, a 14. században pedig kifejezetten a királyi vadászatokra tenyésztették az ogarokat. 1618-ban jelent meg Jan Ostroróg gróf könyve a kopós vadászatról, amely az első lengyel kutyás kézikönyvnek tekinthető.

A második világháború után Lengyelország elvesztette keleti területeit, ahol a kopók zöme élt, így az új határokon belül szinte nem maradt belőlük. 1959-ben Piotr Kartawik ezredes hozta be az első kutyákat, és megalapította a „z Kresów” kennelt. Ezek alapján Jerzy Dylewski 1964-ben írta meg a fajta standardját, amelyet az FCI 1966-ban vett nyilvántartásba.

Testi adottságok

A kan marmagassága 56-65 cm, a szukáé 55-60 cm. Masszív, erős, robosztus kutya. Feje erőteljes, a homlokán ráncos, arcorri része hosszú, orrtükre nagy és sötét. Szeme enyhén ferde vágású, sötétbarna, tekintete szelíd. Fülei alacsonyan tűzöttek, kerek végűek, hosszan a fejhez tapadva lógnak. Nyakán laza bőr lebernyeget alkot. Közepes hosszúságú szőre dús, bőséges, sűrű aljszőrzettel.

Színe fekete vagy sötétszürke nyereg, sárgától mahagóniig terjedő cserszínnel a fején, fülén, lábán és hasán. Fehér rajzolat csak a fején, a mellkasán, a lábvégein és a farka hegyén megengedett. A lengyel kopó megjelenése összességében nem annyira gyorsaságáról, mint inkább szívósságáról árulkodik.

Jellem és alkalmazkodóképesség

Született nyomkövető vadász és ezen felül kitűnő társ, aki szívesen alkalmazkodik az otthon melegéhez. A környezetében élőkkel nagyon barátságos, a gyerekekkel kifejezetten kedves. Szófogadó, tanulékony kutya. A standard szerint odaadó a családjához, az idegenekkel szemben óvatos. Nem őrző-védő kutya, de jelzi, ha idegen közeledik. Önálló természetű, ezért kezdő gazdának kevésbé való. Érzékeny a hangnemre, játékos, jutalmazó módszerekkel tanul a legjobban.

Gondozás és testmozgás

Szőre a rendszeres fésülésen kívül nem igényel különösebb gondozást, vedléskor érdemes gyakrabban kefélni. Rosszul szellőző füle gyulladásra hajlamos, ezért rendszeresen ellenőrizni kell. Falánk, kevés mozgás mellett könnyen elhízik. A hosszú sétákról ne feledkezzünk meg, hagyjuk szabadon futkározni. Terepi viszonyok között legyünk különösen óvatosak, nehogy elkóboroljon. Városban is jól elél, otthon nyugodt.

Vadászat

A lengyel kopó hangosan csaholva követi a friss nyomot: a kanok hangja mélyebb, a szukáké magasabb. Régen nyúlra, rókára, őzre, vaddisznóra és vadkacsára is vadásztak vele. Mivel Lengyelországban a hegyvidék kivételével tilos kutyával nyúlra vadászni, ma főleg vaddisznóra és rókára használják.

A lengyel kopó egészsége

A lengyel kopó szívós fajta, ritkán beteg. Gyakori nála a befelé forduló szemhéj (entrópium), ezt általában kilenc hónapos kor körül műtik, mert addig magától is rendbe jöhet.