Nivernais-i griffon kutya

A nivernais-i griffon közepes méretű, bozontos, drótszőrű francia kopó, eredeti nevén Griffon Nivernais. Közép-Franciaországból, Nivernais vidékéről származik, és főleg vaddisznóvadászatra használják. Marmagassága 53–62 cm, súlya 22–25 kg, várható élettartama 10–14 év.

A nivernais-i griffon története

Az FCI fajtaleírása szerint a gallok vadászkopóitól és a „Szent Lajos szürke kutyáitól” származik. Kétszáz évig nagy becsben tartották, de I. Ferenc király a fehér kopókat részesítette előnyben, és kivette a királyi falkákból. Néhány nivernais-i nemes ennek ellenére megőrizte, de a francia forradalom után szinte eltűnt.

Egy évszázaddal később az eredeti vidéken megmaradt kutyákból újra kitenyésztették. A 19. század végén és a 20. század elején vendée-i kopót, foxhoundot és vidrakopót is bevittek a fajtába. A fajtaklub 1925-ben alakult.

Megjelenése

Ez a kopó kócos, robusztus, nagyon szívós és bozontos. Száraz lábú és izmú, inkább kitartásra, mint gyorsaságra épült. Kifejezése kicsit szomorú, de nem félénk. Füle lelógó, puha, a vége befelé csavarodik, és az orra elejéig ér. Az állán kis szakáll van, a szemöldöke dús.

Szőre hosszú, borzas, elég erős és kemény, de nem gyapjas és nem göndör. A szőrszálak vége mindig sötétebb, mint a töve, ezért a színe a világosszürkétől a sötétszürkéig, a „vaddisznószürkén” át változik. Előfordul farkasszürke, kékesszürke és őzbarna is. A szemöldökén, az arcán, a mellkasán és a lábain gyakran sárgásbarna jegyek vannak. A kanok 55–62 cm, a szukák 53–60 cm magasak.

Jelleme és alkalmazása

A nivernais-i griffon kiváló szaglású, bátor vadász, de nem vakmerő. Különösen szereti a nehéz terepet és a sűrű bozótot. Főleg vaddisznóra vadásznak vele, általában falkában, de egyedül is dolgozik. Könnyen tanítható, néha azonban makacs és önálló, ezért a gazdájának már kölyökkorától következetesnek kell lennie.