Olasz kopó kutya

Az olasz kopó (segugio italiano) közepes méretű, ősi olasz vadászkopó, amelyet elsősorban nyúlra, néha vaddisznóra használnak. Marmagassága 48-60 cm, súlya 18-28 kg. Várható élettartama 12-14 év.

Név: Olasz kopó
Származási hely / feladat: Olaszország / Kopó, nyúlvadász, vaddisznóvadász
Marmagasság / Súly: 48-60 cm / 18-28 kg
Várható életkor: 12-14 év (a források nem egységesek)

Az olasz kopó története

A legelső kopók egyike, ősei nagyobb részt egyiptomi agarak. Ez a régi feltevés ma vitatott: a pontos eredete nem ismert, és a DNS-vizsgálatok kevés rokonságot mutattak ki a fáraókutyával. Az biztos, hogy nagyon régi fajta. A vadászistennőt, Dianát ábrázoló római szobrokon a mai olasz kopóhoz hasonló kutya látható, és a reneszánsz kori nagy vadászatokon is ilyen kutyákat használtak.

A 17. század során az addigi rendszertelen tenyésztési gyakorlatot egy módszeresebb megközelítés váltotta fel, amelynek célja a fajta tulajdonságainak javítása volt. Még így is sok időnek kellett azonban eltelnie, hogy a gondos tenyésztésnek köszönhetően kialakuljon a mai jobb kvalitásokkal bíró olasz kopó. 1920-ban Lodiban fajtaklub alakult, és standardot írt, de 1939-ben fel kellett oszlania. A második világháború végére a fajta a kipusztulás szélére került. 1947-ben megalakult az olasz kopós egyesület (Società Italiana Pro Segugio), és akkor 69 kutyát tartottak nyilván.

Az olasz kopó megjelenése

Teste karcsú, szögletes vonalú. Nyaka vékony, lebernyeg nélküli. Mellkasa felhúzott, háta egyenes, izmos; fara vízszintes tartású. Magasan tűzött farkát pihenő helyzetben szablyaként tartja, figyelő helyzetben megemeli. A kanok marmagassága 52-60 cm, a szukáké 48-58 cm, súlya nem haladja meg a 28 kg-ot.

Két változata van, a közöttük lévő különbség a szőrzet minőségében rejlik. Az egyik esetben közepesen hosszú, érdes tapintású, a másik esetében rövid és sima. Az FCI ma két külön fajtaként ismeri el: a durva szőrűt 1956-ban, a rövid szőrűt 1993-ban fogadta el véglegesen. A durva szőr legfeljebb 5 cm hosszú, a rövid szőr sűrű, sima és fényes.

Mindkettő színe egyforma. Két szín elfogadott: a mély rókavöröstől a nagyon halványig terjedő fakó, valamint a fekete-cser. A mellkason és a fején kevés fehér megengedett, a barna és a májszín viszont hibának számít.

Jelleme

Határozott, kissé szeszélyes állat, nevelését ajánlott minél hamarabb elkezdeni. Foglalkozzunk vele sokat, így gyorsan tanul, engedelmes lesz, bár időnként kissé csökönyösen viselkedik. Remek, hűséges társ, szeretetre méltó családtag. Otthon nyugodt és szelíd, az idegenekkel inkább tartózkodó. A gyerekekhez jól kötődik, a macskákra és nyulakra viszont erős vadászösztöne miatt veszélyes lehet.

Nem szeret egyedül maradni, és ha unatkozik, rombolhat. Séta közben önállóan, a gazdájától kicsit eltávolodva szaglászik, ezért nem bekerített helyen pórázon kell tartani. Hangos, dallamos ugatása jó házőrzővé teszi.

Tartása

Kiegyensúlyozott étrenddel, szőre gyakori gondozásával és sok mozgással tökéletes formában tarthatjuk. A források szerint naponta legalább 1-2 óra mozgásra van szüksége, és a szaglását is jó dolgoztatni, például bekerített helyen nyomkereső játékkal. Lakásba kevésbé való, nagy kertet igényel. A szőrét hetente néhányszor elég átkefélni, a hosszú, lelógó fülét viszont rendszeresen meg kell nézni és tisztán, szárazon tartani, mert hajlamos a fülgyulladásra.

Az olasz kopó a vadászatban

Hagyományosan nyúlra, néha vaddisznóra vadászik, egyedül, kis csoportban vagy falkában. A kutyák a vadat a helyükön várakozó vadászok felé hajtják. Kiváló szaglású és kitartó, akár 12 órát is dolgozik a terepen, a vad üldözése közben hangosan csahol. Ma egyre többen társkutyának is tartják.

Egészsége

Ismert örökletes betegsége nincs, egészséges fajtának tartják. A hasonló méretű kutyákhoz hasonlóan nála is előfordulhat gyomorcsavarodás, csípőízületi diszplázia és fülgyulladás.

Származási ország:
Olasz kutyafajták
Típus:
Kopók
FCI besorolás:
FCI 6. fajtacsoport | Kopók és rokon fajták › 1. Kopók › 1.2 Közepes méretű kopók