Orosz foltos kopó kutya

(Russzkaja pegaja goncsaja)

Az orosz foltos kopó nagy termetű, falkában dolgozó orosz vadászkopó, angol nevén Russian Harlequin Hound. A „pegaja” szó tarkát, foltosat jelent, innen a magyar neve is. Marmagassága 55-68 cm; testtömege 25-30 kg. A kanok 58–68, a szukák 55–65 cm magasak. Átlagosan körülbelül 12 évig él.

Az orosz foltos kopó története

Különböző orosz és angol vadászkutyákból alakították ki. Az őshonos orosz kopókat angol foxhounddal keresztezték. A 19. század végén és a 20. század elején több ilyen angol-orosz falka is élt Oroszországban. Egy kalugai földbirtokos például II. Sándor cárnak ajándékozott egy foxhoundszerű falkát, amely a gatcsinai cári vadászatba került. Az első világháború és az 1917-es forradalom alatt szinte az összes kutya elveszett, a fajta majdnem eltűnt.

A szovjet időkben a megmaradt kis falkákból építették újra. Az első standardot 1925-ben mutatták be az első szövetségi kutyás kongresszuson, akkor még angol-orosz kopó néven. A mai nevét a források szerint 1947-ben vagy 1951-ben kapta, de a névről az 1990-es és 2000-es években is hosszú vita folyt. Jelenleg érvényes standardját az orosz kennel szövetség (RKF) 2020-ban hagyta jóvá. Az FCI nem ismeri el. Ritka fajta, főleg Oroszországban és a volt Szovjetunió országaiban tartják.

Az orosz foltos kopó megjelenése

Teste izmos; ruganyos, mozgékony kutya. Feje hosszú, arcorri része szögletes, stopja enyhe, koponyája kissé domború. Orrtükre fekete. Ajkai lelógók, de jól záródnak. Szeme barna, barátságos tekintetű. Füle lelóg. Nyaka lebernyegmentes, izmos.

Háta egyenes, ágyéke erős, mellkasa mély, hasa kissé felhúzott. Végtagjai szikárak, hosszúak, párhuzamosak. Mancsa kerek, boltozatos, ujjai zártak. Farka hosszú, vízszintesen tartja.

Szőrzete rövid. Színe háromszínű vagy vörös-tarka, a fehér alapon kisebb-nagyobb foltokkal. A hasa és a lábai mindig fehérek, apró pöttyözés is előfordulhat rajta.

Jelleme

Az orosz források szerint nyugodt, kiegyensúlyozott és barátságos. Nem tolakodó, és jól kijön a gyerekekkel. Más kutyákkal is megfér, a macskával akár össze is barátkozhat. A madarakat és a kis rágcsálókat viszont zsákmánynak tekinti, ezért ezek mellé nem való. Őrzőkutyának nem igazán alkalmas, de az idegenekre hangosan ugat. Az ugatása egyébként is erős: a kopóktól ezt várják, mert hajtás közben hangot ad.

Tanítása

Az orosz foltos kopó önálló természetű, ezért már kölyökkorban világossá kell tenni, ki irányít. Az alapvezényszavakat (ide, ül, nem szabad) 3 hónapos kortól tanulja. A vadászmunkára 10–11 hónapos korban kezdik betanítani, a hajtást leginkább tavasszal vagy ősszel gyakoroltatják.

Tartása, mozgásigénye és ápolása

Ez a kutyafajta sok mozgást és hosszú sétákat igényel. Leginkább vidéken, tágas kifutóban érzi jól magát, lakásba nem való. Séta közben pórázon kell tartani, mert a vadászösztöne erős.

A rövid szőrét vedléskor naponta, máskor elég hetente egyszer kikefélni. Csak akkor kell fürdetni, ha piszkos.

Alkalmazásai

Az orosz foltos kopó fő feladata a farkas és más nagyvad falkás hajtása. Az 1950–60-as években a Szovjetunióban két farkasvadász falka is működött, a kalinyini (ma tveri) és a tulai vadászoknál. Falkában vagy egyedül nyúlra, rókára és sakálra is vadásznak vele.

Egészség - Betegség

Az orosz foltos kopó erős, jó ellenálló képességű fajta. Előfordulhat nála allergia, csípőízületi diszplázia (ezt általában egyéves kor körül veszik észre), izomgyulladás és kötőhártya-gyulladás. Idős korban degeneratív mielopátia, vagyis lassan súlyosbodó gerincvelő-betegség is jelentkezhet. Fontos a rendszeres oltás, valamint a bolha, a kullancs és a férgek elleni védekezés.