Orosz kopó kutya

Russzkaja goncsaja

Az orosz kopó nagy termetű, szívós orosz vadászkopó, amely főleg nyúlra és rókára vadászik. Marmagassága 58-68 cm (kan), ill. 55-65 cm (szuka); testtömege 25-28 kg. Egy orosz forrás szerint akár 35 kg körüli is lehet, és 10–12 évig él.

Az orosz kopó eredete

Ősi orosz fajta. Pontos eredete nem ismert. Egy régi elmélet szerint a tatár-mongolok hozták magukkal, ezért sokáig „keleti kopónak” hívták; egy másik szerint a 10–11. században helyi lajkák és behozott vadászkutyák keresztezéséből alakult ki. Az „orosz kopó” név a 20. század elején terjedt el.

A tervszerű tenyésztés 1874-ben, az első moszkvai vadászkutya-kiállítással kezdődött. Az első leírását 1895-ben tették közzé, az első hivatalos standardot 1925-ben fogadták el. Az 1939-es standard ma is a fajta alapja, a jelenlegit az orosz kennel szövetség (RKF) 2015-ben hagyta jóvá. Az FCI nem ismeri el.

Leírása

Nagy termetű, izmos, erőteljes kutya. Feje vizslaszerű. Szeme sötétbarna. Orrtükre fekete, fogai nagyok, harapása ollószerű. Füle közepesen nagy, lelóg. Törzse izmos, hosszú, háta egyenes, ágyéka feszes, fara kissé lejt, mellkasa mély, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai párhuzamosak, erős csontúak, mancsa ovális, ujjai zártak. Farka lelóg, a csánkjáig ér.

Szőrzete rövid, sűrű, testhez simuló. A testén hosszabb, a nyakán gallért formál, az aljszőrzete sűrű és puha. Színe sárga, hátán feketés nyereggel. Ez a nyerges szín a leggyakoribb, de a standard a bíborvörös és a szürkés árnyalatú változatot is elfogadja. Kis fehér folt a mellkason és a mancsokon megengedett.

Tulajdonságai

Mozgékony, gyors, kitartó, éber, de nyugodt természetű, kezes kutya. Szimata egészen kiváló. Pihenés közben nyugodt és kiegyensúlyozott, vadászat közben szenvedélyes és kitartó. Igénytelen, a hideget és a meleget is jól bírja.

Alkalmazása

Az orosz kopó remek hajtókutya; ha kell, a legnehezebb terepen is egész nap követi a vadat. Különösen jó a mezei és a havasi nyúl hajtásában, mert a bonyolult nyomot is sokáig tartja. Kitartása miatt a rókavadászatban is eredményes. Hajtás közben tisztán jelzi a hangjával, merre jár a vad, de fölöslegesen nem ugat.