Osztrák kopó kutya

Közepes nagyságú, erőteljes, hosszú testű állat, színezetében és felépítésében nagyon hasonlít az erdélyi kopóra. Az osztrák kopó, német nevén Brandlbracke vagy Vieräugl, sima szőrű, fekete-cser színű osztrák vadászkopó. Marmagassága 48-56 cm; testtömege 15-22 kg. A kanok 50–56, a szukák 48–54 cm magasak. Várható élettartama 12–14 év.

Az osztrák kopó története

Az ősei a kelta kopók voltak, amelyek a népvándorlás idején terjedtek el Európában. A középkorban az Alpokban völgyenként más-más kopótípus élt. Hasonló kutyák már a 15. században is ismertek voltak: I. Miksa császár is ilyen kopókkal vadászott. Régen „karintiai Brandl” néven emlegették.

A 19. század közepéig nem folyt szabályozott tenyésztés, ezért a korábbi története nem pontosan ismert. 1883-ban készült el az első standard, és 1884-ben ez lett az első fajta, amelyet az osztrák törzskönyvbe bejegyeztek. A 19. század végén az állománya veszélybe került, de mára stabilizálódott. Az osztrák kopók között ez a legnagyobb termetű.

Megjelenése

Feje közepes nagyságú. Arcorri része keskeny. Orrháta egyenes, stopja lapos, ajkai fejlettek. Orrtükre fekete, füle közepes nagyságú. Szeme barna. Nyaka közepesen hosszú, erős, lebernyegmentes. Háta feszes, a fara enyhén csapott. Mellkasa széles, mély, hosszú, hasa felhúzott. Mellső végtagjai izmosak, erősek, párhuzamosak, a hátsók hosszabbak, mancsa vaskos. Farka hosszú, a vége felé elvékonyodik, nyugalomban lelóg.

Szőre sima, sűrű. Körülbelül 2 cm hosszú, fényes, aljszőrzete nincs. Színe fekete, kis, élesen elhatárolt világos- vagy sötét cserszínű jegyekkel. A két szem feletti cserszínű folt kötelező: erről kapta a „négyszemű” (Vieräugl) nevet. Kis fehér folt a mellkason megengedett.

Jelleme

Az FCI-standard szerint finom szaglású, kellemes természetű kutya, amely kitartóan és szívesen követi a nyomot. Hajtás közben, főleg nyúl nyomán, hangot ad. Nyugodt, jól tájékozódik, és mindig visszatalál a vezetőjéhez. Önálló, de szívesen dolgozik együtt az emberrel. A gyerekekkel jól kijön, más kutyákkal általában is, a macskát pedig akkor fogadja el, ha kölyökkora óta hozzászokott.

Tartása és ápolása

Az osztrák kopó vadászkézbe való, városi tartásra nem alkalmas. Kertes házban, sok természetben töltött idővel érzi jól magát. A törzskönyvezett kölyköket a tenyésztők általában csak vadászoknak adják el. Rövid szőre kevés ápolást igényel, a lelógó fülét viszont rendszeresen ellenőrizni kell, mert hajlamos a gyulladásra.

Alkalmazásai

Magas hegységben és síkságon is jól használható vadászkutya. Kiválóan alkalmas a sebzett vad utánkeresésére, és hangadó hajtókutyaként is dolgozik. Rókára és vaddisznóra is viszik.

Egészség - Betegség

Az osztrák kopó különösebb fajtajellegű betegségre nem hajlamos. Előfordulhat csípőízületi diszplázia és szembetegség. A felelős tenyésztők a progresszív retinasorvadást (PRA) is szűrik.