Pumi kutya

Története

A fajta XVII-XVIII. században alakult ki Magyarországon. Formálódásában minden bizonnyal nagy szerepet kapott az ősi puli, de keresztezhették a Németországból és Franciaországból importált juhokkal együtt bekerült, felálló fülű terelőkutyákkal is. A feltevések szerint élénk vérmérsékletét, terrier jellegét, sőt "terrier füleit" is ezeknek a kutyáknak köszönheti. Kezdetben a pulit és a pumit gyakran összekeverték, sőt ötletszerűen keresztezték is őket. A két fajta szétválasztása az 1900-as években kezdődött. A puli ma már egyértelműen elkülönült (és tegyük hozzá: divatba jött), míg a puminak másféle sors jutott osztályrészül. Jóval kisebb állománnyal tenyésztik, és sok esetben a pásztor mellett tartott, törzskönyvezett pumik mellett olyan egyed kerül elő, amelynek származása teljesen ismeretlen. Az is igaz viszont, hogy ezek a "keverékek" nyáj melletti munkájukkal sokszor messze felülmúlják törzskönyvezett társukat!

Megjelenése

Színe: ezüstszürke, galambszürke, palaszürke, fehér, vörösesbarna és fekete. Ezen a kutyán határozottan felismerhető a terrier jelleg. Mozgásban, vérmérsékletben sem tagadhatná le terrier őseit. Fejét eléggé magasan tartja. Arcorri része megnyúlt, fejtetője domború, keskeny. Orrháta egyenes, orrtükre keskeny. Fogazata szabályos, ollós záródású. Ajkai feszesen simulók. Szeme ferde metszésű, sötétbarna, fejének szőrzete alól tökéletesen kilátszik. Rendkívül értelmes, figyelmes tekintetű. Füle félig feláll, a vége lebicsaklik, mint általában a terriereké. Nyaka valamivel hosszabb, mint a pulié - íves, izmos. Teste négyzetbe rajzolható. Háta egyenes, feszes, rövid. Mellkasa mély, de sohasem dongás. A mar hosszú, az ágyék feszes. A far rövid, enyhén csapott. Farkát majdnem függőlegesen tartja. Általában kunkorítják, de sok veleszületetten kurta példány is. Mellső végtagjai meredek állásúak, hátulsó lábai párhuzamosak. Mancsa gömbölyű, ujjai szorosan záródnak. Karmai kemények, palaszürkék. Szőrzete középhosszú (3-7 cm; a puli jellegű hosszabb szőrzet nem kívánatos), tincses, nem nemezesedik.

Jelleme

Hihetetlenül tevékeny, figyelmes és lelkes kutya, a munkában fáradhatatlan. Nagyon értelmes fajta, igen rövid idő alatt képes megtanulni az új parancsokat. Nem kíméli magát, roppant bátor (néha túlságosan is az), és kiváló házőrző. Szeret ugatni. Rendkívül élénk vérmérsékletű eb. Egy pillanatra sem nyugszik, szinte állandó mozgásban van, a körülötte folyó élet minden halvány rezdülését feszült figyelemmel kíséri. Véleményének élénk ugatással ad hangot.

Társas viselkedése

A pumi nem szeret mindenkit, általában egyetlen személy iránt alakul ki benne nagyon erős kötődés, az idegenekkel szemben pedig félénk és óvatos. Más kutyákkal szemben hajlamos a domináns viselkedésre. Rendszerint igen jól kijön az (apróbb) haszonállatokkal, de azért nem árt már fiatal korában hozzájuk szoktatni. Mindig készen áll arra, hogy üldözőbe vegye a rágcsálókat, a nyulakat és a macskákat - ez újabb ok arra, hogy segítsenek a kölyöknek hozzászokni ezekhez az állatokhoz. Ha a nagyobb gyerekek tiszteletben tartják, akkor a pumi nagyon jól ki tud jönni velük.

Szőrzetápolási igénye

A szőrzetét elég néha-néha átkefélni. A hallójáratból kézzel célszerű kitépkedni a felesleges szőrszálakat. A kiállításon versenyeztetett pumit általában megnyírják és kikefélik - de csak mértékkel.

Tanítása

A pumi tanítása nem különösebben nehéz feladat, mivel elég értelmes ahhoz, hogy megértse, mit akarnak tőle, és szeret is tanulni. A városban tartott puminál azonban figyelmet kell fordítani arra, hogy leszoktassák a (felesleges) ugatásról.

Mozgásigénye

Ez a vakmerő és fürge kutya akkor érzi igazán jól magát, ha nagyon sokat mozoghat, ezért nem való olyan személyeknek, akik mindennél többre értékelik a nyugalmas életet. A mindennapos séták mellett rendszeresen lehetőséget kell adni neki arra is, hogy póráz nélkül hancúrozzon. Nem hajlamos a csavargásra.

Alkalmazásai

Porták, udvarok és nyájak hűséges őrzője, a pásztorok szakavatott segítője, "jobb keze". Egyike azoknak a kutyafajtáknak, amiknek életeleme a munka, az ember segítése. Kedvencként is tartják, de valahogy nem terjedt el a tenyésztők körében. Ez egyébként talán nem is olyan nagy baj. Így legalább a fajta megtartotta eredeti kiváló tulajdonságait, a divat nem tudta tőle elvenni. Persze, így is urbanizálódik. Sok száz példányát tartják a városok modern lakótelepein, és ragyogó alkalmazkodóképességére, intelligenciájára jellemző, hogy még itt is állja a versenyt. Megszokta a szűkös városi viszonyokat, a nyáj helyett a kis lakást, a gépkocsit, s őrzi gazdáját nagy-nagy buzgalommal és rámenősséggel. Az általa őrzött udvart vagy nyájat teljes mértékig nyugodtan rá lehet bízni. A juhász intését azonnal teljesíti, majd újabb feladatért jelentkezik.

A pumi a szabadtéri életre termett: a legjobban egy vidéki gazdaságban érzi magát, ahol tejesen magától értetődően vállal fel egy sor különböző feladatot. A ház őrzését, a baromfik egy csoportban tartását, valamint a kártevőirtást nyugodt szívvel rá lehet bízni. Ettől függetlenül nyugodtan tartható városban is, ha a gazdája elegendő mozgást és tevékenységet tud biztosítani a számára. Az ügyességi próbákban kiváló eredményeket érhet el, de a jól nevelt pumi az engedelmességi versenyeken sem hagyja cserbe a gazdáját.

Kategória: Pásztorkutyák / Magyar kutyafajták