Smalandi kopó kutya

A smalandi kopó közepes méretű, erős csontozatú svéd vadászkopó, svéd nevén Smålandsstövare. Svédország legrégebbi saját kopófajtája, és a svéd kopók közül a legkisebb. Marmagassága 42–54 cm, súlya 15–20 kg, várható élettartama 12–15 év.

A smalandi kopó története

Az ősei valószínűleg kelet-európai kopók voltak, amelyeket az 1611 és 1718 közötti háborúkból hazatérő katonák hoztak Svédországba. A vegyes származás miatt eleinte a kinézetük és a színük is nagyon változatos volt. Småland tartomány kis gazdaságaiban a parasztok formálták belőlük megbízható vadászkopóvá. Az első svéd kutyakiállításon, 1886-ban már egy smalandi kopó szuka is szerepelt, a Svéd Kennel Klub pedig 1921-ben ismerte el a fajtát. Ma is ritka, még Svédországban is.

Megjelenése

Ez a kutya erős, tömör, majdnem négyzetes testű, de sosem nehézkes. A kanok ideális marmagassága 50 cm (46–54 cm), a szukáké 46 cm (42–50 cm). Farka lehet természetesen hosszú vagy természetesen rövid. A rövid, csonka farok gyakori volt azoknál a régi smalandi vadászkutyáknál, amelyekből a fajta kialakult.

Szőre közepesen hosszú, elég durva, egyenes, testhez simuló és fényes. Színe fekete vagy májbarna, élesen elváló, mély cser jegyekkel. A szemek fölötti kerek cser foltoknak jól láthatónak kell lenniük. A lábujjakon és a mellkason nagyon kis fehér jegyek megengedettek.

Jelleme és alkalmazása

A smalandi kopó energikus, erős vadászösztönű, ugyanakkor barátságos kutya, és szorosan kötődik a családjához. Szaglás alapján dolgozó kopó, főleg nyúlra és rókára vadásznak vele, szarvasra nem.